Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
38. szám - ADATOK PETŐFI ÉLETÉHEZ. (II.) – Orlay Somától
ugyan, hogy társaságuk megbukott, s így annak tagjai kénytelenek voltak elszéledni. De véleményem szerint ez nem indokolná azt, hogy pályájától letért, mert kereshetett volna más társaságot, mely őt befogadja. Én tehát egyedül az ekkor vele szolgált Thalia papjai lelketlenségének tulajdonítom, hogy ő egy időre a színészettel fölhagyott. Én Petőfi színészkedése alatt szüleimnél, Mező-Berényben időztem, s az őszi rossz utak miatt, mivel akkor még kocsin kívül más közlekedési mód nem létezett, csak decemberben jutottam Pápára. Petőfit már ekkor ott találtam, és pedig oly kedvező körülményben, amilyennel már régen nem dicsekedhetett. Múlt tavaszán, Pápán rövid időzése alatt, Tarczy tanárral kötött ismeretsége következtében, újból idejövetelekor egyenesen hozzá fordult, hogy őt valami tanítvány elnyeréséhez segítse. Nem soká kellett várnia, a szíves Tarczy őt azonnal beszerezte Horváth István ügyvéd kis leánya mellé nevelőül, kinél kosztot és egy kis havi fizetést is kapott. Szállása ideiglenesen Lantainál volt, kivel mint már említem, Sopronban barátkozott meg, s ki az én rábeszélésemre onnan ez évben Pápára jött tanulni. Megérkezésem után együtt fogadtunk szállást, a ferencziek zárdája átellenében. Addig míg a magammal hozott pénz ki nem fogyott, vidáman folyt életünk. Petőfi kedélye kényelmesebb helyzetének következtében derültebb lett, elméssége a szellemesebb ifjak között jó barátokat szerzett neki, kik őt csak bakának nevezték. Az önképző kör munkás tagja lett, hol első föllépésével is föltűnést okozott. Ez alkalommal fölolvasott három művében már jelentkezett későbbi sokoldalusága és az új irány, melyen költészete katonaságtól megszabadulása után indult. Szavalatában is sok eredetiség volt, melylyel azonban társai nem tudtak egészen megbarátkozni, nagyon színpadiasnak találták. Hangja, kivált szavalás közben, mikor egy kis pathos járult hozzá, érczes volt, s némi orrhangzással bírt, volt benne valami gordonkaszerű búgás. Egy időben napokig tanulgatott valamit fenhangon, de csak akkor, mikor én nem voltam honn, ha én hazajöttem, és csak az utcza ajtót hallotta nyílni, már abbahagyta, s nevetve fogadott. Az én füleimhez mégis eljutott valami szokatlan hang, de hiába kérdeztem, hogy mit csinál, csak annyit tudtam meg, hogy valami szavalatra készül, melyet az ön-