Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
37. szám - ADATOK PETŐFI ÉLETÉHEZ. (I.) – Orlay Somától
„Ha látom — folytató nagybátyám — hogy színészi ábrándjaival fölhagy, szándékom őt taníttatni, s ha majd őszszel viszszamentek Sopronba, őt is elküldöm oda veletek. Kár volna elvonni őt az iskolától, mert kitűnő eszű gyerek. .Jól beszél németül, a latin classicusokat úgy érti mint a magyar írókat, csinosan rajzol, írása kitűnő szép, zongoráz egy keveset és verseket is csinál". Nagybátyám e rövid ismertetése után fölmerül emlékemben Sándor gyermekkori pajkossága és különcségéről hallott pár adat is. Amrai nagyatyám számos fiai közül kettőt saját mesterségére, mészárosságra nevelt. Ezek egyike volt a föntebb már említett, Fehérváron lakó Mihály, ennek öcscsét, Danit, Petőfi atyjához vitte Félegyházára, tanulóba. Ebéd alkalmával a szíves házigazda négy éves fiacskáját, Sándort, kiben minden szigorúsága mellett is nagy öröme telt, mivel öt évi meddő házassága után született, vendége mellé ültette, s kedvezésből egy kis poharat tett elébe, hogy a borból őt is részesítse. Ebéd közben nagyatyám észrevevé, hogy az ő poharából a bor előbb ki-kiürül, mintsem ő azt elfogyasztaná. Gyanúja kis szomszédjára esett, s csakugyan titkos figyelem után rajta kapta a kis csenőt, midőn az az ő borát a maga pohárkájába áttöltötte oly ügességgel, hogy az érdekletten kívül más nem vette észre. Nagyatyám ismerve az öreg Petrovics szigorúságát, nem akarta a csinyt elárulni, egy mosolyát azonban el nem nyomhatta, a mint tekintete a rajta kapott fiúéval találkozott, mire Sándor atyja figyelmes len, s valami csíny elkövetését gyanítva, addig faggatódzott, míg a tett tudomására jött. Nagyatyám az öreg Petrovicsot csak hosszas engeszteléssel bírta visszatartani, hogy az szeretett fia nadrágját ki ne porolja. A helyre állott béke után azonban a kis Sándornak a tiltott élvezettől, mindnyájuk nagy derültségére, széles kedve kerekedett. A reggelinél meg, ugyancsak nagyatyám elbeszélése szerint, az anyja panaszolta, hogy mily különös ízlése van fiának, a kávét — úgymond — czukor nélkül, keserűn iszsza, s azt a jóslatot koczkáztatta, hogy majd élete is oly keserű lesz, mint kávéja. Petőfi Sándorral én anyai ágon másod-unoka voltam, s a fent említett Péter és Mihály, anyám testvérei, s így neki is közel rokonai. Szükségesnek találom megemlíteni e viszonyt.