Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
37. szám - ÉRTESÍTŐ - Neugebauer L.: Gedichte von A. Petőfi. – s. m.
spanyol iskolára és kimutatja, mennyi még a teendő a flamand és hollandi egyes mesterek fölismerése és osztályozása körül. A képek leírásai világosak, pontosak, szabályosak. Szóval a munka, minden rövidsége mellett, különös figyelmet és a folytatásra buzdítást érdemel. HENSZLMAN IMRE: Gedichte von Alexander Petőfi. Aus dem Ungarischen von Ladislaus Neugebauer. Leipzig, Verlag von Ottó Wiegand. 1878. Azon kísérletek között, melyek harmincz esztendő óta Petőfi költeményei németre való fordításával létettek, jelen munka kétségkívül érdemes helyet foglal el. Bodenstedt, aki Neugebauer fordítását előszóra is méltatá, azt találja, hogy némely verse oly tisztán és „voll" hangzik, mintha Petőfi német nyelven írta volna; de a német költő az eredeti magyart nem ismerhetvén, az ő ítélete e tekintetben nem igen lehet mérvadó. Jókai pedig, akiről csak föltehető, hogy Petőfit jól ismeri, még tovább megy a fordítás dicséretében, amelyet „az eredetinek a leglelkesedettebb szeretet és kegyelet sugallta utánköltésének" nevez és amelyről azt is mondja, hogy sikeresen „eltalálja azon hangot és hangulatot, mely Petőfi költeményeinek kimondhatatlan varázst kölcsönöz". Azonban Jókai bizonyára nem érti annyira a német költői nyelv finom szépségeit, hogy bírálata illetékes lehetne s azért leghelyesebben cselekszik az olvasó, ha a két előszót figyelembe nem véve, a fordítást élvezi, ott, ahol élvezhető, és boszankodik rajta, ott a hol boszantó. És mi tagadás benne, van e fordításban elég boszantó is. Ugyanis Neugebauer híven akarván ragaszkodni az eredetihez, nagyon is szó szerint fordít, miből az is következik, hogy „égő pipám kialudott" németben így hangzik : „Pfeifengluth ist schlafen gangen" a helyett, hogy: ,,ist ausgegangen", vagy hogy „nem a világ egy hét"-ből azt csinálja: „Nicht die Welt ist eine Woche", ami pedig németben csak így volna érthető : „Eine Woche ist die Welt nicht". E szolgaias hűség sajnos kifolyása az is, hogy a fordító az eredeti versmértékhez kötve hiszi magát, mi szintén nagyon elhibázott, mert a magyar lejtő rythmus a német inkább emelkedő rythmusnak felelvén meg, a magyar trocháus németben gyakran, az alexandrin pedig mindig csak