Budapesti Szemle. 1881. 25. kötet, 49-51. szám
50. szám - KOSSUTH ÉS A PRAGMATICA SANCTIO.
kossuth és a pragmatica sanctio. Kossuth Emlékiratai második kötetében súlyos vádakkal lép föl Deák ellen.Történelmi fallum» elkövetésével és azzal vádolja, hogy a pragmatica sanctiót a magyar államjogba «becsempészte». Föl kell tennünk, hogy megfontolta a vádat, meggondolta a szót. Ha egy Kossuth egy Deák ellen a nyilvánosság előtt ily nehéz vádat emel, föl kell tennünk, hogy komoly meggyőződésből teszi azt, sőt talán fájdalmas kötelességérzet kényszeríti reá. Arra sem gondolhatunk, hogy talán a gyors fogalmazás hevében röppent ki tollából a vád s a pillanatnyi föllobbanás rovására lehetne tudni. A mint maga mondja, 1867 óta hevert ez a czikk fiókjában készen. Tehát kész volt már akkor is, midőn 1867-ben a kiegyezés kérdésében nyílt levelét intézte Deákhoz. Vajon miért nem adta ki akkor'? Talán kíméletből az élő Deák iránt? Azután megfeledkezett róla akkor is, midőn nevezetes gyászlevelét írta Deák ravatala fölött, mert hiszen kegyelettel emlékezhetünk ugyan politikai ellenfeleinkről is, ha becsüljük őket, de oly politikai ellenfél, akit azon kívül történelmi fallum elkövetőjének s törvények becsempészőjének is tartunk, bizonyára nem lett volna méltó a baráti kegyelet azon forró könnyeire, melyeket ő ama ravatalra hullatott. Tizenhárom évig pihentette ezt a súlyos vádat, s most midőn Deák nem politikai ellenfele többé, midőn ez ügy a történelem kérdésévé vált, emlékiratai összeszedésekor, melyekkel saját életéről, tetteiről és sáfárkodásáról a jelennek és a jövőnek beszámol, mégis szükségesnek tartja, azt a világ elé bocsátani. Hogyan tehetnők föl, hogy nem érlelte jól meg? *) Irataim az emigráczióból. Kossuth Lajos. II. kötet. Buda Pest: Athenaeum, 255 lap.