Budapesti Szemle. 1881. 25. kötet, 49-51. szám

50. szám - KOSSUTH ÉS A PRAGMATICA SANCTIO.

kossuth és a pragmatica sanctio. Kossuth Emlékiratai második kötetében­ súlyos vádakkal lép föl Deák ellen.­­­Történelmi fallum» elkövetésével és azzal vádolja, hogy a pragmatica sanctiót a magyar államjogba «becsempészte». Föl kell tennünk, hogy megfontolta a vádat, meggondolta a szót. Ha egy Kossuth egy Deák ellen a nyilvá­nosság előtt ily nehéz vádat emel, föl kell tennünk, hogy ko­moly meggyőződésből teszi azt, sőt talán fájdalmas kötelesség­érzet kényszeríti reá. Arra sem gondolhatunk, hogy talán a gyors fogalmazás hevében röppent ki tollából a vád s a pillanat­nyi föllobbanás rovására lehetne tudni. A mint maga mondja, 1867 óta hevert ez a czikk fiókjában készen. Tehát kész volt már akkor is, midőn 1867-ben a kiegyezés kérdésében nyílt levelét intézte Deákhoz. Vajon miért nem adta ki akkor'? Talán kíméletből az élő Deák iránt­? Azután megfeledkezett róla akkor is, midőn nevezetes gyászlevelét írta Deák ravatala fölött, mert hiszen kegyelettel emlékezhetünk ugyan politikai ellenfeleink­ről is, ha becsüljük őket, de oly politikai ellenfél, a­kit azon kívül történelmi fallum elkövetőjének s törvények becsempé­szőjének is tartunk, bizonyára nem lett volna méltó a baráti kegyelet azon forró könnyeire, melyeket ő ama ravatalra hul­latott. Tizenhárom évig pihentette ezt a súlyos vádat, s most midőn Deák nem politikai ellenfele többé, midőn ez ügy a tör­ténelem kérdésévé vált, emlékiratai összeszedésekor, melyek­kel saját életéről, tetteiről és sáfárkodásáról a jelennek és a jövőnek beszámol, mégis szükségesnek tartja, azt a világ elé bocsátani. Hogyan tehetnők föl, hogy nem érlelte jól meg? *) Irataim az emigráczióból. Kossuth Lajos. II. kötet. Buda­ Pest: Athenaeum­, 255 lap.

Next