Budapesti Szemle. 1881. 26. kötet, 52-54. szám

52. szám - MÉG EGYSZER KOSSUTH ÉS A PRAGMATICA SANCTIO. – Gyulai Páltól

MÉG EGYSZER KOSSUTH ÉS A PRAGMATICA SANCTIO. Kossuth a Budapesti Szemle februári füzetének azon czikkét, mely az általa Deák ellen emelt vádakat igyekezett megc­áfolni, egy Helfyhez intézett levélben terjedelmes vá­laszra méltatja. A levél a szélső­baloldali lapokban jelent meg először s utánok kivonatosan vagy egész terjedelmében közöl­tek a többi lapok is; különösen a Pesti Napló sietett azt egész terjedelmében és minden megjegyzés nélkül átvenni, az a lap, mely egykor a Deák közlönye volt, most pedig a maga módja szerint Kossuth izgatásainak hódol, bár olykor phariseus mó­don esküdözik, hogy ő a Deák-párt hagyományait őrzi. Mihelyt Kossuth levele megjelent, felszólítottuk a Budapesti Szemle említett czikkének szerzőjét, hogy válaszoljon Kossuth leve­lére ; ő azonban úgy nyilatkozott, hogy a maga részéről fölös­legesnek tart minden további vitát, kivált Salamon felszóla­lása után, a­ki a Hon 78-ik számában Kossuth fő állítását tüzetes bírálat alá vette; a kérdés különben is oly tiszta, Kossuth vádja oly alaptalan, hogy csak a teljesen elfogult ember hiheti el, a­ki nem akar felvilágosodni. Mi más nézet­ben vagyunk, azt h­iszszü­k, hogy a Budapesti Szemle nem hagy­hatja szó nélkül Kossuth levelét, részint felszólalása igazolása végett, részint pedig a vádaskodás azon sajátságos módja miatt, melyet Kossuth Deák ellen folytat. Ezért magunk folytatjuk a vitát, bár nem örömest, de a szerkesztők szükség esetében nem egyszer kénytelenek maguk megírni azt, a­mit mások sokkal jobban megírhatnának. Kossuth polémiáját legérthetőbben lehet jellemezni azzal, ha guerilla-harczhoz hasonlítjuk. Kossuth csak támad, de vád-

Next