Budapesti Szemle. 1881. 27. kötet, 55-57. szám

55. szám - PETŐFI OLASZ PRÓZÁBAN. – Radó Antaltól

petőfi olasz prózában. Kétségtelen, hogy Petőfi versei között sok olyan van, melyek a fordító elébe rendkívüli nehézségeket gördítenek; különösen azokról a költeményekről áll ez, a­melyekben a nemzeti versidommal népies tartalom párosul, a­melyekben a kifejezések, a szó- és mondatfüzések zamatos magyarsága az idegennek meg a vers teljes megértését is majdnem lehetet­lenné teszi. Azok az olasz Petőfi-fordítók is, a­kik megtanul­ták nyelvünket, mindjárt megbotlanak, mihelyt valami «förül­metszett» mondásra vagy csak egy kiválóan nálunk dívó fogalmat jelölő szóra is akadnak. Csöppet sem csodálkozha­tunk azon, ha Pier Giuseppe Maggi, a­ki, meg vagyok róla győződve, eredetiből fordított, nem érti meg az Az én Pegazu­somnak ezt a sorát. A napsuigár hanyatt esik rajta , és mond az olaszban egészen mást, mint azt, a­mit Petőfi akar érteni: E 80 le spalle roti­­les sol trat­iene holott más jellemző ige hiányában a «m­ilette» szóval az ere­deti fogalmat nagyon megközelíthette volna. Az is érthető, hogy nincsen tisztában azzal, mit jelent, ha a ló nyakáról azt mondja Petőfi, hogy az hórihorgas, rosszul is fordítja, midőn «gracile collo»-ról (kecses nyakról) beszél. Giuseppe Cassone kétség kívül jól belehatolt nyelvünk titkaiba, mint azt sok kitűnő fordítása ékesszólóan bizonyítja, de azért rajta is megesik, hogy egy-egy szó meg nem értese

Next