Budapesti Szemle. 1881. 27. kötet, 55-57. szám
55. szám - PETŐFI OLASZ PRÓZÁBAN. – Radó Antaltól
petőfi olasz prózában. Kétségtelen, hogy Petőfi versei között sok olyan van, melyek a fordító elébe rendkívüli nehézségeket gördítenek; különösen azokról a költeményekről áll ez, amelyekben a nemzeti versidommal népies tartalom párosul, amelyekben a kifejezések, a szó- és mondatfüzések zamatos magyarsága az idegennek meg a vers teljes megértését is majdnem lehetetlenné teszi. Azok az olasz Petőfi-fordítók is, akik megtanulták nyelvünket, mindjárt megbotlanak, mihelyt valami «förülmetszett» mondásra vagy csak egy kiválóan nálunk dívó fogalmat jelölő szóra is akadnak. Csöppet sem csodálkozhatunk azon, ha Pier Giuseppe Maggi, aki, meg vagyok róla győződve, eredetiből fordított, nem érti meg az Az én Pegazusomnak ezt a sorát. A napsuigár hanyatt esik rajta , és mond az olaszban egészen mást, mint azt, amit Petőfi akar érteni: E 80 le spalle rotiles sol tratiene holott más jellemző ige hiányában a «milette» szóval az eredeti fogalmat nagyon megközelíthette volna. Az is érthető, hogy nincsen tisztában azzal, mit jelent, ha a ló nyakáról azt mondja Petőfi, hogy az hórihorgas, rosszul is fordítja, midőn «gracile collo»-ról (kecses nyakról) beszél. Giuseppe Cassone kétség kívül jól belehatolt nyelvünk titkaiba, mint azt sok kitűnő fordítása ékesszólóan bizonyítja, de azért rajta is megesik, hogy egy-egy szó meg nem értese