Budapesti Szemle. 1882. 29. kötet, 61-63. szám

61. szám - ÉRTESÍTŐ - Jókai: A kik kétszer halnak meg. Riedl Frigyestől

tésnek az egyént nem annyira nemének fővonásaival állítja elénk, hanem más, idegen nemnek fő tulajdonságaival ruházza föl. Mindezek mellett van azonban­­Jókainak egy tulajdonsága, mely a valószínűtlenségeket is elfelejteti olvasóival, sőt elfogad­tatja velök és elragadja őket: bámulatos verve-je, írói tüze. Keze alatt minden mintegy megmozdul s élénkebb lesz. Olyan stílu­sának ez ereje, hogy ha cselekvénye valahol megakad, akkor is az az érzésünk van, mintha tovább folyna; hasonlóan, mintha a színházban zártszéken ülve, indóház-jelenetet látunk a színpadon : a netten növekedő sürgés-forgás, az elkésett u­tazók s hordárok futkosása, az utolsó csöngetés, a mozdony metsző fütyölése, a vagyonajtók becsapása, a konduktor "mehet" kiáltása, a lassan meginduló vonat mindinkább sűrűbb zakatolása és a gőz rhyth­mikus pü­ffögése — mind­ez megkap, fölvillanyoz, s bennünk, az ülőkben legalább a mozgás tökéletes illuzióját kelti. Ép oly csodálatos, mint e verve, még leleményessége is. E tekintetben valóban kimeríthetetlen ; mindig ír regényeket, novel­lákat, költeményeket, drámákat; elvezet minket az ember előtti kor­szakba, az ó­korba, a második, tizedik, tizenhetedik, tizennyolczadik, sőt a huszadik századba is ; elénk tünteti Európát, Ázsiát, Amerikát, sőt az éjszaki sarkot, s mindig új mesével, új bonyolulattal lepi meg olvasóit. Olyan, mint a vulkán, mely mindig forr, mindig bugyog és egész mezőket elönt lávájának izzó hullámaival. Mint elbeszélő édes rokona Serezadnak, ki a minaretek városában, Bagdadban ezerszer tudott új meg új mesét szőni. A kik kétszer halnak meg czímű új regénye a bizarrságra nézve némikép elüt Jókai újabb regényeinek legnagyobb részétől; ez talán legjobb műve az Új földesúr óta. A phantastikus vagy paradox elem nem kerekedik a cselek­vény fölé ; múzsája itt földi lakó, ki nem him­bálódzik a jövő század dynamitos léghajóin. Személyei megragadják szeretetünket, mint cselekvényes érdekünket. A regény a Vágvölgyben játszik, a magyar forradalom alatt. Hőse Illovay Ferencz szolgabíró, ki, miután visszautasító levelet kapott menyasszonyától, egy osztrák grófi kisasszonyba bele­szeret. Meg is menti egy alkalommal (a­minek regényben mindig akadnak) életét, sőt arra szánja magát, hogy a márványszép és márványhideg kisasszonynak ellopott ékszereit megkeríti. E czélból mint detectiv elutazik Amerikába. Haza érkezve hazáját veszve, szeretőjét pedig mint másnak menyasszonyát találja. Ez utóbbi csapás annál érzé­kenyebben sújtja, mert Pálma comtesse vőlegénye Amerikában és

Next