Budapesti Szemle. 1882. 29. kötet, 61-63. szám
61. szám - ÉRTESÍTŐ - Jókai: A kik kétszer halnak meg. Riedl Frigyestől
tésnek az egyént nem annyira nemének fővonásaival állítja elénk, hanem más, idegen nemnek fő tulajdonságaival ruházza föl. Mindezek mellett van azonbanJókainak egy tulajdonsága, mely a valószínűtlenségeket is elfelejteti olvasóival, sőt elfogadtatja velök és elragadja őket: bámulatos verve-je, írói tüze. Keze alatt minden mintegy megmozdul s élénkebb lesz. Olyan stílusának ez ereje, hogy ha cselekvénye valahol megakad, akkor is az az érzésünk van, mintha tovább folyna; hasonlóan, mintha a színházban zártszéken ülve, indóház-jelenetet látunk a színpadon : a netten növekedő sürgés-forgás, az elkésett utazók s hordárok futkosása, az utolsó csöngetés, a mozdony metsző fütyölése, a vagyonajtók becsapása, a konduktor "mehet" kiáltása, a lassan meginduló vonat mindinkább sűrűbb zakatolása és a gőz rhythmikus püffögése — mindez megkap, fölvillanyoz, s bennünk, az ülőkben legalább a mozgás tökéletes illuzióját kelti. Ép oly csodálatos, mint e verve, még leleményessége is. E tekintetben valóban kimeríthetetlen ; mindig ír regényeket, novellákat, költeményeket, drámákat; elvezet minket az ember előtti korszakba, az ókorba, a második, tizedik, tizenhetedik, tizennyolczadik, sőt a huszadik századba is ; elénk tünteti Európát, Ázsiát, Amerikát, sőt az éjszaki sarkot, s mindig új mesével, új bonyolulattal lepi meg olvasóit. Olyan, mint a vulkán, mely mindig forr, mindig bugyog és egész mezőket elönt lávájának izzó hullámaival. Mint elbeszélő édes rokona Serezadnak, ki a minaretek városában, Bagdadban ezerszer tudott új meg új mesét szőni. A kik kétszer halnak meg czímű új regénye a bizarrságra nézve némikép elüt Jókai újabb regényeinek legnagyobb részétől; ez talán legjobb műve az Új földesúr óta. A phantastikus vagy paradox elem nem kerekedik a cselekvény fölé ; múzsája itt földi lakó, ki nem himbálódzik a jövő század dynamitos léghajóin. Személyei megragadják szeretetünket, mint cselekvényes érdekünket. A regény a Vágvölgyben játszik, a magyar forradalom alatt. Hőse Illovay Ferencz szolgabíró, ki, miután visszautasító levelet kapott menyasszonyától, egy osztrák grófi kisasszonyba beleszeret. Meg is menti egy alkalommal (aminek regényben mindig akadnak) életét, sőt arra szánja magát, hogy a márványszép és márványhideg kisasszonynak ellopott ékszereit megkeríti. E czélból mint detectiv elutazik Amerikába. Haza érkezve hazáját veszve, szeretőjét pedig mint másnak menyasszonyát találja. Ez utóbbi csapás annál érzékenyebben sújtja, mert Pálma comtesse vőlegénye Amerikában és