Budapesti Szemle. 1882. 30. kötet, 64-66. szám

65. szám - ÉRTESÍTŐ - Kalauz az országos magyar iparművészeti múzeum részéről rendezett könyvkiállításhoz. Szilágyi Sándortól

tudta bebizonyítani, úgy hogy a szerző e tekintetben hiába hivat­kozik reá (472). Az 511. lapon az találjuk, hogy minden művészet valamely tárgyat ábrázol és azt az illuziót akarja fölkelteni, hogy ábrázolása voltakép nem ábrázolás, hanem valóban az, a­mit ábrá­zol. Mind­ezt azonban csak a tárgyas művészetekről lehet elmon­dani ; a szobrászatról például nem áll. De most veszszük észre, hogy mi inkább a munka némely fogyatkozásaival foglalkozva, nem értünk rá fényoldalait is mél­tatni. Legyen elég ez inttal. Mindent összefoglalva: irodalmunk Szász Károly művének ez első kötetében is szép és hasznos könyvet nyert, melyet az assthetikus is, a művelt laikus közönség is egyaránt haszonnal és élvezettel olvashat. RIEDL FRIGYES: Kalauz az országos magyar Iparművészeti Múzeum részéről rendezett könyv ki­állításhoz. Buda-Pest 1882. Nagy nyolczadrét, 209 l. E kalauz a könyvtárlat megnyílta után csak két hét múlva volt kapható, s a tárlat bezárta előtt már tíz nappal nem volt kap­ható, tehát körülbelül húsz nap alatt ezer példány elfogyott. Szo­katlan dolog irodalmunkban s hangosan szóló tanúbizonysága az érdeklődésnek, melylyel közönségünk az ügyet fölkarolta. S rokon­szenvünket a tárlat is, a Kalauz is megérdemelték. Ez a legfényesebb díszmunkák közé tartozik, mely valaha magyar könyvpiaczon meg­jelent, az nem várt eredményeket tárt föl. Szinte lehetetlennek tar­tottuk, hogy annyi kincs legyen könyvekben az ország határain belül, s azok emlékét, melyeket a tárlat összegyűjtött, helyes tapin­tattal tette maradandóvá a Kalauz. Mert valóban ez a könyvnek czélja: legyen egy országos neve­zetességű ténynek méltó emléke. Ebből folyt aztán, hogy többnek kell­ lennie annál, mit czíme mond : Kalauznál, guidenél, de kime­rítő szakmunka sem lehetett. Hogy ezzé lehessen, arra még nem volt idő, de hogy az elért eredmények emléke fönmaradjon, arról gondoskodni kellett. Most már látjuk, hogyha a művészet és tudományok majd minden ágában lépést tartottunk Nyugat-Európával vagy rövidebb hosszabb idő alatt meghonosítni tudtuk azt, mi ott új fölmerült, könyvek dolgában sem maradtunk hátra. Egész tanulságos soroza­tát látjuk együtt középkori könyvmásolatoknak és miniatűreknek, melyek hazánk határain belül készültek s megismerkedünk azokkal a másolókkal és miniálókkal, kikről csak Csontosi leírásából volt tudomásunk : a tisztes sort a mohácsi vész előtt egy buzgó és szor­galmas magyar apácza Ráskai Lea zárja be. S ez a sorozat a hazai történeti és művelődéstörténeti kútfők tárlatával, mely Hartvi­custól kezdve Nagonius Mihályig — ki II. Ulászlóról írt dicsőítő verseket — hetvennégy munkát mutatott be, hű tüköre középkori szellemi életünknek. Ez az élet Mátyás alatt egyszerre fényűzővé lesz : a király és főpapok udvarai olasz készítményekkel ugyan, de versenyez a nyugattal. Atavante és Gherardo dolgoznak már nekik.

Next