Budapesti Szemle. 1882. 30. kötet, 64-66. szám
65. szám - ÉRTESÍTŐ - Kalauz az országos magyar iparművészeti múzeum részéről rendezett könyvkiállításhoz. Szilágyi Sándortól
tudta bebizonyítani, úgy hogy a szerző e tekintetben hiába hivatkozik reá (472). Az 511. lapon az találjuk, hogy minden művészet valamely tárgyat ábrázol és azt az illuziót akarja fölkelteni, hogy ábrázolása voltakép nem ábrázolás, hanem valóban az, amit ábrázol. Mindezt azonban csak a tárgyas művészetekről lehet elmondani ; a szobrászatról például nem áll. De most veszszük észre, hogy mi inkább a munka némely fogyatkozásaival foglalkozva, nem értünk rá fényoldalait is méltatni. Legyen elég ez inttal. Mindent összefoglalva: irodalmunk Szász Károly művének ez első kötetében is szép és hasznos könyvet nyert, melyet az assthetikus is, a művelt laikus közönség is egyaránt haszonnal és élvezettel olvashat. RIEDL FRIGYES: Kalauz az országos magyar Iparművészeti Múzeum részéről rendezett könyv kiállításhoz. Buda-Pest 1882. Nagy nyolczadrét, 209 l. E kalauz a könyvtárlat megnyílta után csak két hét múlva volt kapható, s a tárlat bezárta előtt már tíz nappal nem volt kapható, tehát körülbelül húsz nap alatt ezer példány elfogyott. Szokatlan dolog irodalmunkban s hangosan szóló tanúbizonysága az érdeklődésnek, melylyel közönségünk az ügyet fölkarolta. S rokonszenvünket a tárlat is, a Kalauz is megérdemelték. Ez a legfényesebb díszmunkák közé tartozik, mely valaha magyar könyvpiaczon megjelent, az nem várt eredményeket tárt föl. Szinte lehetetlennek tartottuk, hogy annyi kincs legyen könyvekben az ország határain belül, s azok emlékét, melyeket a tárlat összegyűjtött, helyes tapintattal tette maradandóvá a Kalauz. Mert valóban ez a könyvnek czélja: legyen egy országos nevezetességű ténynek méltó emléke. Ebből folyt aztán, hogy többnek kell lennie annál, mit czíme mond : Kalauznál, guidenél, de kimerítő szakmunka sem lehetett. Hogy ezzé lehessen, arra még nem volt idő, de hogy az elért eredmények emléke fönmaradjon, arról gondoskodni kellett. Most már látjuk, hogyha a művészet és tudományok majd minden ágában lépést tartottunk Nyugat-Európával vagy rövidebb hosszabb idő alatt meghonosítni tudtuk azt, mi ott új fölmerült, könyvek dolgában sem maradtunk hátra. Egész tanulságos sorozatát látjuk együtt középkori könyvmásolatoknak és miniatűreknek, melyek hazánk határain belül készültek s megismerkedünk azokkal a másolókkal és miniálókkal, kikről csak Csontosi leírásából volt tudomásunk : a tisztes sort a mohácsi vész előtt egy buzgó és szorgalmas magyar apácza Ráskai Lea zárja be. S ez a sorozat a hazai történeti és művelődéstörténeti kútfők tárlatával, mely Hartvicustól kezdve Nagonius Mihályig — ki II. Ulászlóról írt dicsőítő verseket — hetvennégy munkát mutatott be, hű tüköre középkori szellemi életünknek. Ez az élet Mátyás alatt egyszerre fényűzővé lesz : a király és főpapok udvarai olasz készítményekkel ugyan, de versenyez a nyugattal. Atavante és Gherardo dolgoznak már nekik.