Budapesti Szemle. 1882. 31. kötet, 67-69. szám

67. szám - ENEA SILVIO DE PICCOLOMINI, MINT HUMANISTA. (I.) – Pór Antaltól

hívatva, mely míg egyrészt a jövő palladiumát, az egyház alapkövét bírta, másrészt magában rejté a régiség számos ereklyéjét, az új rendnek ez értékes örökségét . . . Nem sza­bad ez örökséget kicsinylenünk, mely mint a sarjú borította el a műveltség mezejét, és a művelt világot a római sasok helyett a múzsák zászlója alatt egyesíté ... A régiséget, keresztyén lelket öntve belé, föltámasztani, az érzékileg szép alakot, a classicus népek hagyatékát, a keresztyénség szelle­mével egybeforrasztani: ez volt föladata a Rinascimento fér­fiainak, a­mint az Ariosto­ és Tassónak, Bramante­ és Palli­diónak, Leonardo da Vinci­ és Rafaele Sanziónak a legfénye­sebben sikerült. Mi azonban e nagy szellemi mozgalomnak csak egyik irányát kívánjuk nagy vonásokban előadni: az irodalmit, mely kezdetben ugyan mint czél műveltetett, utóbb azonban csak eszköznek bizonyult, mely által az emberiség műveltségben gyarapodott. Ha a classicus régiségek irodalmi emlékeiről a huma­nisták azt állíták, hogy azok hétszáz évig aludtak téli álmo­kat, ez állításuk csak nagyjából, általánoságban fogadható el. Mert valamint a rómaiak jogirodalmi műveit az igazság­szolgáltatás körében — úgy történeti, philosophiai és költé­szeti műveiket, Liviust, Sallustiust, Cicero és Seneca egyes iratait, Horatiust, Ovidiust, Terentiust és Pliniust, ha egye­bütt nem, a zárdák csöndes czelláiban mindig olvasták, az egyházi, sch­olasticus és történeti művekben föl is használ­ták. Sőt az egyházaty­ák egyenesen utaltak a profán írókra, kiknek műveltségöket nem kis részben köszönték, míg a klas­tromok egyes lakói a classicus szerzők másolásában tölték nem ritkán összes éltöket, s ez által századokon át őrei, fön­tartói lettek az antik irodalomnak a szebb jövő számára. Azonban Petrarca lángszelleme kellett hozzá, hogy az új élet megszülessék; ő volt, ki a h­umanismust teli álmából fel­költötte, a csaknem megdermedettet fölmelengette; ő volt, ki egész életét eltöltő harcz után a győzelmet számára bizto­sította. Petrarca atyjának megvolt Cicero néhány műve, melye­ket mint jogász nagy becsben tartott. Fiának, a meg gyermek Francescónak kezébe kerültek e művek, még mielőtt tartal­makat, belső értékeket megbecsülni képes volt, ellenben tet­

Next