Budapesti Szemle. 1882. 32. kötet, 70-72. szám
70. szám - ÉRTESÍTŐ - Zelizy Dániel: Debreczen leírása - Varga Géza: Hajdumegye leírása. s.
téneteit tárgyalja. Kovács értekezéséből kitetszik, hogy Debreczen vidéke a történelem előtti időszakban már meg volt szállva; a Kovás völgyben, a Nagy Csere szélén a vámospércsi út mellett, továbbá a Tóczó mellett s talán még két más helyen kőkorszaki tárgyakat leltek. Hogy Debreczen a magyarok bejövetele előtt már lakott helység volt, azt szláv eredetű neve is bizonyítja. Szűcs a város történeteinek vázlatát a következő szavakkal fejezi be: «Habár az előadottak szerint sokszor sírt is e város vérkönnyeket, s habár múltja nem más is, mint szakadatlan lánczolata a folytonos szenvedéseknek és dicső képe nagyszerű áldozatoknak, mégsem kívánt e város a közművelődés és haladás pályáján visszamaradni !» A szerzővel együtt mi is óhajtjuk : «Legyen e város polgárainak jelzője : emelkedett lélek, gondolkodni szerető tiszta fő, minden fonákságon fölül szárnyaló szellem, jóra, szépre, nemesre hevülő kebel, minden felebaráti, de kivált a szerencsétlenek sorsáért melegen dobogó szív, közügyekben érdekeltség, tettekben — ha kívántatik — áldozatokban is nyilatkozó kész hazafiság, s az összes emberiség jólétére irányzott szent törekvés.* A második munka, melyet olvasóinknak be akarunk mutatni, Hajdumegye leírása. Ez új megyét csak az 1876: XXXIII. törvényczikk alakította a hajduvárosok kerületéből, Szabolcsmegye és Biharmegye egy-egy részéből. Nánás, Dorogh, Böszörmény, Hadház, Szoboszló és Vámos-Pércs hajduvárosok s az e városok birtokos lakosaitól bírt puszták, továbbá Csege, Balmaz-Ujváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspök-Ladány, Szovát, Tetétlen és Földes, valamint Józsa-Szentgyörgy szabolcsmegyei községek s végre Kaba, Mike-Pércs és Sámson biharmegyei községek képezik az új megyét, székhelye pedig Debreczen. Sokan még ma is zokon veszik, hogy a Hajdúkerület kitöröltetett az élők sorából, az új megye egyes alkotó részei még mindig némi idegenkedéssel viseltetnek egymás iránt, dr. Varga Géza, a mű szerkesztője, azért így nyilatkozik az előszóban, hogy «ha a megye leírása által sikerül az egymástól idegenkedő elemeket egymáshoz közelíteni, vagy csak az őszintén fölmutatott hiányok egy részét bármily csekély mértékben javítani, akkor a mű czélját elérte». A megye bizottsága csak 1881 deczember 19—21 -kei gyűlésén határozá el a helyírat elkészíttetését s az e végre kiküldött bizottság csak 1882 márczius 24-kén tarta meg első és utolsó ülését. Az idő tehát nagyon rövid volt, s a közreműködők nagy szorgalmat és buzgalmat fejtettek ki, midőn ily rövid idő alatt a munkát elkészíték. Természetes, hogy az nem lehetett oly alapos és részletes, mint Debreczen leírása. De mindazáltal eléggé kimerítő s a megye jelen állapotát eléggé híven ismerteti meg. Az első részben Sillye Gábor a Hajdúkerület történetét adja, Kiszelák Sándor pedig a Szabolcs és Bihar megyékből kiszakasztott községek nevezetesebb történeti mozzanatait közli; a második részben Prezsinszky Pál, dr. Varga Géza és dr. Schuk József a megye természeti viszonyait írják le, a harmadik részben Weszprémi Kálmán alispán, Szinai Gyula, dr. Varga Géza, Kasztl László Prezsinszky Pál, Bese