Budapesti Szemle. 1886. 47. kötet, 115-117. szám
115. szám - A SZENT GRÁL. – Heinrich Gusztávtól
A SZENT GRÁL. A német középkor Wolfram von Eschenbach bajor lovagot tekintette legnagyobb költőjének. Soha laikus ember jobban nem szólt, mondja róla idősb kortársa, Wirnt von Grafenberg és a későbbiek csatlakoznak ez ítélethez. Gottfried von Strassburg, a komoly irányú és mély eszmékben gazdag költőnek derűit világnézetű ellenlábasa, megtámadja ugyan Wolframot (anélkül, hogy nevén merné nevezni) nehezen érthető nyelve és terjengős philosopháló elmélkedései miatt, de ez ítélet elhangzott . Wolfram, a kortársak és az utókor fölfogása szerint, a legbölcsebb költő, ki csak a biblia előtt kénytelen hátrálni; alakja utóbb mondáivá válik, a költő az epigonok fölfogásában prófétává lesz és főműve, a Parzival, még 1477-ben jelent meg nyomtatásban, midőn a XII. és XIII. századi költészetnek legjobb és legnemzetibb alkotásai már rég feledésbe mentek és érthetetlenné váltak volt. Az ő nevéhez fűzték még a mesterdalnokok is művészetük föltalálását, az ő neve alatt adták ki ifjabb írók műveiket, az ő alakja túlélte a reformátió átalakító mozgalmait, melyek a középkori világot megsemmisítették. A költőnek e roppant tekintélye gyökerezik egyéniségében is, de a műveiben földolgozott tárgyakban is, elsősorban a grálmondában,amelyet Wolfram honosított meg Németországban. A Parzival kalandos történeteinek igazi középpontját a grál teszi. A grált csodák környezik, tisztelettel és vallásos áhítattal *) Ad. Bircli-Hii sclifeld, Die Sage vom Gral, Leipzig, 1877. — E. Martin. Zur Gralsage, Strassburg, 1880. — Fr. Zarncke, Zur Geschichte der Gralsage, Paul-Braune Beitráge, Halle 1876, III. 304—334.1. K. Bartsch Germanistische Sfudien, Wien, 1875, II. 114—159. 1. Budapesti Szemle, XLVII. kötet, 1886. 1