Budapesti Szemle. 1886. 47. kötet, 115-117. szám

115. szám - A SZENT GRÁL. – Heinrich Gusztávtól

A SZENT GRÁL. A német középkor Wolfram von Eschenbach bajor lova­got tekintette legnagyobb költőjének. Soha laikus ember jobban nem szólt, mondja róla idősb kortársa, Wirnt von Grafenberg és a későbbiek csatlakoznak ez ítélethez. Gottfried von Strassburg, a komoly irányú és mély eszmékben gazdag költőnek derűit világnézetű ellenlábasa, megtámadja ugyan Wolframot (a­nélkül, hogy nevén merné nevezni) nehezen érthető nyelve és terjen­gős philosopháló elmélkedései miatt, de ez ítélet elhangzott . Wolfram, a kortársak és az utókor fölfogása szerint, a legböl­csebb költő, ki csak a biblia előtt kénytelen hátrálni; alakja utóbb mondáivá válik, a költő az epigonok fölfogásában prófé­tává lesz és főműve, a Parzival, még 1477-ben jelent meg nyomtatásban, midőn a XII. és XIII. századi költészetnek leg­jobb és legnemzetibb alkotásai már rég feledésbe mentek és érthetetlenné váltak volt. Az ő nevéhez fűzték még a mester­dalnokok is művészetük föltalálását, az ő neve alatt adták ki ifjabb írók műveiket, az ő alakja túlélte a reformátió átalakító mozgalmait, melyek a középkori világot megsemmisítették. A költőnek e roppant tekintélye gyökerezik egyéniségében is, de a műveiben földolgozott tárgyakban is, első­sorban a grál­mondában,a­­melyet Wolfram honosított meg Németországban. A Parzival kalandos történeteinek igazi középpontját a grál teszi. A grált csodák környezik, tisztelettel és vallásos áhítattal *) Ad. Bircli-Hii sclifeld, Die Sage vom Gral, Leipzig, 1877. — E. Martin. Zur Gralsage, Strassburg, 1880. — Fr. Zarncke, Zur Ge­schichte der Gralsage, Paul-Braune Beitráge, Halle 1876, III. 304—334.1. K. Bartsch Germanistische Sfudien, Wien, 1875, II. 114—159. 1. Budapesti Szemle, XLVII. kötet, 1886. 1

Next