Budapesti Szemle. 1887. 51. kötet, 127-129. szám

127. szám - A KLASSZIKUS DRÁMA. (I.) – Kont Ignácztól

Patin, ki nagy művet írt a görög tragédiáról és Klein a dráma történetéről szóló művének első két kötetében, a­mely a klasz­szikus drámával foglalkozik. De se az egyik, se a másik elő­adása nem mérhető össze a St.­Victoréval Nem mintha tudo­mány tekintetében fölöttünk állna, vagy műve szélesebb alapon nyugodnék, sőt ellenkezőleg sokkal rövidebben bánik el — Aeschylost kivéve — az egyes költők műveivel, de míg Patin különösen a tragédiák bő analysisére fektetvén a súlyt, művé­nek inkább tudós színezetet ad; míg Klein csapongó phanta­siájával túlzásokig megy és a más véleményben levők ellen kér­lelh­etetnül kel ki, addig St.­Victor nyugodtan ítél, senkivel sem polemizál, neveket nem is említ s oly vonzóan tárgyalja e nagy­szerű műveket, mint előtte még senki. Műve e remek drámákat a lehető legszebb fényben tünteti föl. Itt is láthatjuk a franczia és német modor nagy különbségét a klasszikusok tárgyalására nézve. A német kétségkívül a legnagyobb philoló­gus, de dolgozatai többnyire csak a szaktudósnak szólnak; a nagyobb műveit közönség számára szép alakba öntött műveket vajmi keveset találunk nála. A franczia fölhasználja a tudomány kutatásait s azután élénk szellemével oly képet állít elénk, melyben minden művelt ember gyönyörködhetik. Hogy a fran­czia ez által hatást gyakorol szélesebb körökre s az ízlést min­denütt nemesíti, az kétséget sem szenved. St.­Victor, a­ki egy emberöltőn keresztül a párizsi színházak premiere­ jeit kritikus szemmel látta, a drámákról helyesebben is ítélhet, mint az a tudós ph­ilologus a­ki egész életében talán harminczszor sem látta «a világot jelentő deszkákat*). St.­Victor nemcsak mint iodalmi emlékeket tárgyalja e darabokat; varázsvesszejével egész környezetekkel állítja őket elénk; nála a dráma a társadalom sima tükre. Ha Aeschylos Persáiról szól, előbb a nagy persa háborúkat s az azokból fej­lődő viszonyokat festi. Prometheus eredetét fölkeresi az ind mythusban s kimutatja szereplését az emberi nem történetében a tűz föltalálása előtt; a könyörgő leányokat magyarázva, a ter­mészet myth­usaira nyúl vissza; az Oedipus-tragédiákat a sola­ris mythusok eredete előzi meg, szóval mindig az összehason­lító myth­ologia eredményeit alkalmazza a mondák megfejtésé­ben. Az Orestiánál a Pelopidák véráztatta házának szenvedéseit, a Heten Th­éba ellen czímű darabnál pedig a Labdahidák utolsó férfisarjainak gyászos küzdelmeit állítja elénk, így az egyes dra-

Next