Budapesti Szemle. 1887. 52. kötet, 130-132. szám

130. szám - ÉRTESÍTŐ - Justh Zsigmond: Káprázatok. – e.s

zassági bonyodalmához, s azon kor fölfogásához, a melyben VITT Henrik angol király világtörténeti jelentőségű házasságválási pöre is lefolyt. PULSZKY ÁGOST: Justh Zsigmond: Káprázatok. Buda-Pest, Pallas, 1887. Négy elbeszélésből áll a Káprázatok tartalma. Épen nem vígak s mégis az engedékeny jó hangulat egy nemével teszszük le kezünkből a könyvet. Mulatunk a gondolaton, vajon nem furfangos h­umorista-e írónk, ki meg akarja tréfálni a közönséget, mint megtréfálta né­hány kritikusát ? Csak játszsza a planalyst terribles-ts mint Ámor fölvette mulatságból Mars vértezetét, ő is kezébe veszi a skalpeit és látszólag meg nem rezzenő kézzel bonczolja az illusiókat, lelebbenti a Maya fátylát az életről, míg a végén kisül, hogy csak egy kedves arczú fiú szappanbuboréka pattant szét. — Azonban még akkor is, ha «sans le savoir» volt humorista, — találó czíme van a kötetnek. Csakugyan káprázatok, egy szellemes fiatal ember káprázatai, az olvasmányoknak és feuilletonistikus philosophiának visszatükröző­dései az írónak még inkább csak passiv képzelmében. Egy finom érzékű, előkelő körökben megfordult, külföldön járt, sokat olvasott ifjú, ki még ezer és ezer benyomásra áhító, ki előtt még csak új friss, harmatos lehet az élet, beáll bennök salon-analystának, s hódolva az előkelő irodalmi divatnak, a «modern áramlatnak», ma­gára ölti a derniere mode szabását, s olvasmányainak s pillanatnyi unalmainak hatása alatt züllött életről, egoistikus érzelmekről, orosz nihilistákról, nagy csalódásokról s a még nagyobb Nirvánáról beszél. *Je rien rois pas la nécessité» — mondta egy ízben Talleyrand a szabójának, ki pénzt kért tőle, hogy megélhessen. S jelen esetünk­ben is kérdezhetjük : olt fiatal író, honnan a fekete felhő tiszta hom­lokodon ? Midőn káprázatnak rajzolod a boldogságot, nem állasz-e magad is káprázat befolyása alatt ? Utazásaid alatt, rövid tartózko­dásaidban egyetemi városokban Európa nyugatán s éjszakján — nem zavartad-e össze könnyelműen c­igaretted füstjét a Nirvána ködével ? Ilyen dolog egy fiatal étudianttal megtörténik ám, ki bizonyos lelki nagyságot helyez abba, ha az élet gyümölcséről, melyet mohón ízlelni kíván, a tettetett kiábrándulás hangján azt mondja : oh be fanyar! S bizonyosan azt fogja mondani, h­a mindenáron az előke­lőt, a finomat keresi, ha ki akar válni a «közönségesek» köréből s hivatva érzi magát a modern civilisatio minden súlyát még töretlen

Next