Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám
137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől
összeszorítása czélhoz nem vezet, hanem egyedül az irányváltoztatással, átvágással lehet a további elfajulást megakadályozni és szabályos vízlefolyást biztosítani. Valamely folyó szabályozásánál fölötte fontos, hogy mely átvágások azok, melyeket szükséges, vagy érdemes megtenni és általán miféle rendszert kell e tekintetben követnünk. Helyes-e sok átvágást tervezni, vagy lehetőleg kevéssel érjük be, nem különben hogy az átvágásokat miféle sorrendben kell végrehajtani? Ez ismét egyike azon kérdéseknek, melyre nézve a szakemberek véleménye megoszlik, így Paleocapa a Tisza szabályozásánál az átvágásokra vezérelvül tűzi ki, hogy «valódi, de kevés átvágásból kell állaniok, nem pedig az apró kanyar átmetszések nagy számú sorából». Ez elvekből kiindulva, Paleocapa Dadáig egy kanyarulat átvágását sem indítványozta, ezen alul pedig a Dunáig összesen 21 átvágást tervezett. Vásárhelyi Pál ellenben nem a töltésezésre, hanem a folyási akadályok megszüntetésére és ezáltal a vizek gyorsabb levezetésére fektette a fősúlyt, mely czélból T.-Újlaktól le a Dunáig összesen 120 kanyarulatnak átvágását tervezte. Kérdés, e két fölfogás közül melyik a helyes, ezt azonban határozottan a folyó viszonyainak tüzetes ismerete és a rendelkezésre álló anyagi eszközök számba vétele nélkül eldönteni alig lehetséges. Ha az átvágásokat képesek volnánk a teljes szelvényben kiemelni, akkor sok nehézség önként eltűnnék, viszont ha az átvágások csak magukban alkalmaztatnak és nem képezik kiegészítő részét más rendszernek, például a töltésezésnek, hasonlólag egészen más elbírálás alá esnek. Mindenesetre azonban alapelv gyanánt tekintendő, hogy a mederszabályozás előljár a töltésezésnek és ha az egyiket el kellene hagynunk, inkább a töltésezés maradjon el, amennyiben kellő meder nélkül semmiféle rendszeres szabályozás fönn nem állhat és minden áldozat, melyet e tekintetben hoztunk, idővel kárba veszett dolog volna. Önként értetődőleg mindig a tervező mérnök feladata marad a folyó viszonyainak alapos tanulmányozása után megállapítani, vajon a meder állapota csakugyan igényel-e javításokat, mily irányban s mily mérték szerint. Oly folyónál azon-