Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám
137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől
táplálnák, míg a baloldaliak részére külön csatorna, illetőleg külön második folyó ásatnék. Nem szándékunk ezen a Tiszára tervbe vett árapasztó csatornarendszerek részletesebb ismertetésébe és bírálatába bocsátkozni, mert már conceptiorokban annyira magukon hordják a kalandosság és képtelenség bélyegét, annyira minden mérnöki fölvétel és számítás mellőzésével lettek világgá bocsátva, hogy teljesen elégséges nagy általánosságban fölöttök pálczát törni. Noha előre bocsátjuk, hogy lehetnek kivételes esetek, hol az árapasztó csatornák valódi segítséget nyújthatnak, melyet másként talán nem volnánk képesek elérni, vagy legalább is csak aránytalanul magasabb költségek mellett. A régi vízépítők körében igen sokáig az az elv uralkodott : «divide et impera» vagyis oszd meg a vizeket és uralkodni fogsz. Ez elv más értelemben még mai napság is fönnáll. Ha a vízgyűjtő területre hulló csapadékot mindenki igyekeznék fölfogni és raktározás útján hasznosítani, akkor a nagy árvizek minden esetre tetemesen csökkennének erre azonban nem volna elégséges egy pár ily irányú művelet, hanem a tényleges viszonyoknak megfelelő mértékben kellene azokat életbe léptetni. A vízmegosztásnak vagy jobban mondva a vízhasznosításnak e módja mindenesetre sikerre vezetne", azonban a vízmegosztásnak olynemű fölfogása, mely szerint valamely folyó vizét több ág vagy csatorna között oszszuk meg — már nem szüli ugyanazokat az általános kedvező hatásokat. Ugyanazon vízmennyiségnek egyetlen meder helyett két mederben való levezetése nagyobb keresztszelvényt s így nagyobb esést tételez föl. Ezenkívül az árvízveszélyek ahelyett hogy keresbednének, ellenkezőleg meg fokozódnak, mert sokkal hosszabb, majdnem kétszeres vonalat kellene védelmezni. Azonban az árapasztó csatornának legnagyobb ellensége a folyók hordaléka, mely minden ily irányú munkálatot tönkre tehet, feltöltve azt iszappal vagy kavicscsal; miért is az esetleges tervezésnél erre okvetetlenül figyelemmel kell lennünk. Kevesebb veszély származhatok a főmederre nézve a vízelvonásból, kivált ha az nem megy a határon túl. Olaszországban sok olynemű szabályozás volt, melynél az