Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám
137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől
egyúttal a folyó vízszínét is akarjuk ezáltal csökkenteni — akkor csupán egy napi raktározásnál 3444 hektárnyi területre volna szükségünk s mivel az árvíz néha egy hónapig sőt azon túl kétszer-háromszor oly hosszú ideig is tart, 100,000 hektár volna a legkisebb térség, mit e czélra kellene szentelnünk. E területet minden oldalról töltésekkel kellene körülvenni, melyek a hullámveréseknek igen ki volnának téve és ezért rendkívül szilárdan volnának építendők. Azonban nem nehéz átlátni, ha nem a hegységekben épített víztartókkal akarjuk a vízemésztést szabályozni, hogy akkor sokkal könnyebb e víztartókat nem külön a töltéseken kívül keresni, hanem az előteret annak megfelelőleg növelni, vagy a töltések háta mögött a kellő távolságra új töltéseket emelni és a kettő közötti térséget használni föl a raktározásra, ami azonban nem külön rendszer, hanem a töltésezésnek némi módosítása, mert ez esetben az egyik oldalról a töltések építésének szüksége magától elesnék és a folyó apadásával a raktározott vizeket is legkönnyebb volna a folyókba visszabocsátani. A víztartók építésének költségei igen tetemesek, azonban e rendszer alkalmazása nagyban és egészben mégis sokkal kevesebbe kerülne, mintha a Tisza vagy mellékfolyói mentén hasonló eredmény elérésére árapasztó csatornákat akarnánk ásni. A nagy állandó víztartóknál Francziaországban egy köbméter víz raktározása 4*20 krajczárba került, vegyünk átlag tíz krajczárt, ez esetben másodperczenkénti 1000 köbméternyi emésztésnek egy napi raktározása 8.600.000 forintba jőne, 30 nap alatt 258.000.000 forintba, ami mindenesetre óriási összeg, de nem olyan, hogy e miatt gazdag és sűrű népesség mellett, kivált, ha azzal a mezőgazdaság, ipar és közlekedés egyéb czéljai is összeköthetők és elérhetők volnának — az ily eszmét a lehetetlenségek közé kellene sorolni. A fölsorolt példával nem volt czélunk azt kimutatni, mintha az érintett vízmennyiség raktározásával a Tisza völgyének bajai orvosoltattak volna, csupán egy hozzávetőleges számítást akartunk bemutatni azokról a költségekről, melyek e rendszerrel együtt járnak, sőt majdnem bizonyosnak mondhatjuk, hogy még e nagy mértékben fölépített víztartók mellett is szükséges lett volna a medret épen úgy szabályozni, mintha egyetlen víztartó sem létesült volna.