Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám

137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől

Mindazonáltal, h­ogy e rendszer alkalmazható és képes is az árvizeket csökkenteni, arra nézve élő például szolgálhat Kelet-India. A Cavery folyón tizenöt századra terjedő m­anka azt ered­ményezte hogy a folyó vízemésztése rohamosan kisebbedik s mielőtt a tengerbe ömlenék, jelentéktelen arányokra és szűk mederre szorul össze. 9000 köbméter másodperc­enkénti árvi­zének nagy részét víztartók tárplálása és rizsföldek elárasztása emészti föl. Az árvizeknek e­miatt 35 napra van szükségök, míg 140 kilométernyi utat haladhatnak előre. A Vajaros folyón pedig két hétig tart, míg az árvíz medrében 20—30 kilométer­rel halad előre. Azonban a legtöbb víztartó van Madras tar­tományban, hol számuk többre megy 53,000-nél, melyeket mind a benszülöttek építettek; a töltések hossza 48,000 kilo­méter és 300,000-nél több műépítvény áll az öntözés szolgála­tában, mi az indiai angol kormánynak harminc­hét és fél mil­lió frank jövedelmet ad, daczára annak, hogy számos igen nagy és régi tó szolgálaton kívüli állapotban van, így a Ponalty tó töltéseinek hossza 48 kilométer, területe 15 ezer, egész 20 ezer hektár; a veranuminak, mely még részben használható, 15 kilométernyi töltése és 9000 hektár területe van. A bookaput­numi régi tó töltéseinek hossza 17 kilométer. A mai napság is fennálló legnagyobb víztartók a követ­kezők : a Palar folyóból táplált cavery-paukumi tó, töltéseinek hossza hat kilométer, területe 1800 hektár, legnagyobb széles­sége 3200 méter; a chumbrumpauki víztartó egyedül esővizek által tápláltatik, területe 2400 hektár hossza 9,5 kilométer,­­térfogata 28 és fél millió köbméter; a seliolapuri víztartó terü­lete 1640 hektár, térfogata 62 millió köbméter, vízmélysége 18 méter; a legnagyobb indiai fennálló víztartó a cholavarami, melynek térfogata 100 millió köbméter. Mindezen víztartók jobbára rizsföldek öntözésére szolgálnak és területüknek azon része, mely legelőbb kiürül, mívelés alatt áll. A Tisza-szabályozásnál fölmerült az az eszme is, hogy nem a hegyekben kellene a víztartókat építeni, hanem a síkságban egyes területeket e czélra kijelölni. Tegyünk egy kis számítást erre nézve. Hogy e rendszernek némi érezhető hatása legyen, másodperczenként legalább is 1000 köbméter víztömeget kel­lene raktároznunk. Ha az átlagos elborítási magasságot 2­5 méterre teszszük, pedig magasabbra nem tehetjük, mert hisz

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék