Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám

138. szám - FOLYÓINK SZABÁLYOZÁSA. – Hunfalvy Jánostól

FOLYÓINK SZABÁLYOZÁSA. A Tisza völgyében végre az árvíz veszélye elmúlt, a zakla­tott lakosok az éjjel-nappal heteken át folytatott védelmi mun­kálatok fáradalmaitól megpihenhetnek, oda hagyták a töltése­ket, s a gazdasági munkálatokhoz fordultak. A kormánybiztosok s a kirendelt katonaság is haza mentek. Szolnok, Csongrád, Hódmező-Vásárhely és Szeged szerencsésen megmenekültek, de az árvíz ismét nagyobb magasságra duzzadt, mint az elmúlt években; sok helység elpusztult, sok ezren elvesztették hajlé­kukat, koldusbotra jutottak, s az állam és társadalom gyámolí­tására, segélyezésére szorulnak. Ezer meg ezer hold földet ismét elborított a víz s az új aratáshoz kötött remények eltűntek. S így van ez évről évre, csakhogy majd a tavaszi, majd a nyári hónapokban áll be a veszély, egyszer valamely zsilip dől be, más­kor meg a töltéseket szakasztja át a víz. Pedig szakértőink már a hetvenes évek elején hirdetgették, hogy a Tisza és mellékfo­lyóinak szabályozása s az ártér mentesítése már-már be van fejezve. A Tiszavölgyi társulat központi bizottságának 1885-diki jelentése szerint a 3.460,343 holdnyi ártér teljes mentése és biztosítása 14.343.375 forintot, az 1887-diki jelentés szerint 11.124.917 forintot igényel. Előre jósolhatjuk, hogy az említett összeg beruházása után sem lesz az ártér mentesítve, s hogy az árvíz azután is veszélyeztetni fogja a Tisza völgyét. A legújabb csapások elvégre talán már meggyőzték mind az érdekelt birtokosokat, mind a szakértőket és a kormányt arról, hogy így nem maradhat a dolog, hogy az egész folyószabályo­zási ügyet komoly megfontolás tárgyává kell tenni. Azt tartom, hogy mindenkinek joga és kötelessége a baj megorvoslására ve­zethető eszközökről gondoskodnia. Nagyon helyesen cselekedett Budapesti Szemle, LIV. kötet, 1888. 21

Next