Budapesti Szemle. 1889. 60. kötet, 154-156. szám

154. szám - FÁY ANDRÁS POLITIKAI MŰKÖDÉSE A MEGYÉN ÉS AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN. (I.) – Badics Ferencztől

kat; más szóval, hogy a politikát nem az országgyűlésen, ha­nem a megyén csinálták. Ezért volt oly fontos az a bizottság; a közgyűlés tudniillik ennek véleménye alapján határozta meg, hogy az egyik országgyűléstől a másikig fölgyülemlett sérelmek közül melyiket vegyék föl, s melyiket ne, miben kívánnak javítást vagy változtatást, mire áldozzanak s mire ne, egy szó­val: mind azt, mit az országgyűlésen tárgyaltatni kívántak. Fontosabb ügyekben úgy csinált a megye közvéleményt, hogy körlevélben szólította föl a többi megyét valamely indítvány pártolására. Ha pedig országgyűlésen a királyi leirat egyéb, az utasításokban nem foglalt, ügyeket is tűzött ki tárgya­lásra, vagy valamelyik megye vetett föl új kérdést, akkor a kö­vetek megküldték megyejöknek a leiratot vagy a fölmerült ügy részletes rajzát s utasítást kértek, mikép nyilatkozzanak. így tettek akkor is, midőn a már ismert ügy új fordulatot vett a tanácskozások folyamán vagy a királyi válaszok következtében. Ha sürgős volt a dolog, futárok vitték az üzenetet s feleletet is, mert az utasítást készítő bizottság ilyenkor közgyűlés nélkül is érvényesen határozott. A közlekedés akkori nehézségei miatt azonban így is eltartott a várakozás néha egy, néha két hétig is. S addig állt a tanácskozás; az utasítást nélkülöző követek legföljebb hallgató részt vehettek a vitákban vagy pedig — az utasítások megérkeztéig — más ügyet vettek elő. Ekként az országgyűlésre küldött követek csak szálai vol­tak a megyéknek, hű kifejezői a megyei közönség akaratának, melytől egy hajszálnyira sem volt szabad eltérniök. Az első utasításokban még az is meg volt határozva, hogy az ország­gyűlés helyére megérkezvén, kikhez, s milyen sorban menjenek tisztelegni. Bizonyos, hogy ily módon a közönség képviselete tökéle­tes volt, de rendkívül meg volt nehezítve a tárgyalás. Ezért, midőn az 1825-diki országgyűlés két évi tanácskozás után is alig tudott véget érni, a nádor-főherczeg kifogyván türelméből, az utasításokat védő trencséni követ beszéde után egyszer határo­zottan kijelentette,*) «hogy többé ily idővesztő instructiók mel­lett diaetát tartani nem kíván», s egyben meghagyta a követek­nek, hogy ezt küldőikkel is tudassák. A személynek sietett a *) Fáy András egyik jegyzőkönyvében beszéli el ez esetet; innét valók a nádor és személynök idézetei.

Next