Budapesti Szemle. 1891. 68. kötet, 178-180. szám
180. szám - A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÁTALAKÍTÁSA. – Semsey Andortól
úgy, mint azt többször olvashattuk, hogy tudniillik a tér szűke miatt a természetrajzi tárgyaknak egy része a pinczébe volna raktározva, az mégis kétségtelen, hogy e tájakban a hely már nem elég. Az a modus, melyet a miniszter óhajt, gyökeres orvoslása volna a bajnak. Kapcsolatban pedig a mostani palotának a magyar műveltség emlékeinek czéljaira való kizárólagos fölhasználásával,, igen behízelgő megoldást szolgáltatna. De beható elemzéssel lehánthatjuk a hímes külsőt, és aggodalmas kép fog szemeink elé tárulni. A természetrajzi osztályok kitelepítésével ugyanis mindenekelőtt lényegesen megbontanák a múzeum mai jellemét, elválasztván így a «magyar»-t a «múzeum»-tól. Ez pedig a mi különös viszonyaink között nem közönyös dolog. A mai nemzeti múzeum, úgy ahogy van, igen népszerű, közkedvelt intézet, melyről minden hazánkfia hallott vagy tud valamit. Látogatottsága, meg a sok ajándék is, melynek révén tárai napról-napra gazdagodnak, bizonyítják, hogy a közönség érdeklődése iránta nemcsak amolyan csapongó szalmaláng. E népszerűségének keletkezésében úgy mint megtartásában, az intézet eredete, fejlődése, sőt és nem kevésbbé a palotája is egyaránt részesek. Ez utóbbi remek szép külsejénél, kedvező fekvésénél fogva önként magára vonja a figyelmet, és benne a látogató változatosan a képeken, reliquiákon, kincseken stb. kívül a természet productumaiban is gyönyörködhetik. Eddig ez legalább így volt, hazánkfiai így tudták, ehhez szoktak. A természetrajzi szakok kitelepítésével természetesen ez megszűnik, a palota csak a magyar műveltségtörténeti gyűjteményt nyújtaná az eddigi gyűjtemények összessége helyett. Nem kétlem, hogy látogatóinak száma ekkor sem apadna meg, már csak azért sem, mert oda szoktak az emberek, de arról is meg vagyok másrészt győződve, hogy a külön természetrajzi múzeum látogatóinak mai számát érezhetően csökkentené. Újra küzdenie kellene azon népszerűségért, melyet a közművelődés javára a mostani helyén már csak a helyi hagyomány révén is kivívott magának. Ha pedig a dolog gyakorlati oldalát tekintjük, ki merem mondani, hogy bárminemű, de legkivált természetrajzi gyűjtemények költöztetése csakis a végső szükség esetén engedhető meg. Mert nincs költözködés kisebb-nagyobb kár nélkül. Márpedig itt, ahol olyan rendkívül becses tárgyakról van szó, milyenek például a világhírű