Budapesti Szemle. 1893. 75. kötet, 199-201. szám
199. szám - NEMZETI SZELLEM A PHILOSOPHIÁBAN. (I.) – Alexander Bernáttól
NEMZETI SZELLEM A PHILOSOPHIÁBAN. *) Első közlemény: A philosophia helyzetét hazánkban nem tekintem biztatónak. Hazánk culturáját nagy traditiók nem kötik a philosophiához, mely a tanításban koronként tisztes helyet foglalt el, de az iskola falain túl önálló jelentőségre szert tenni nem igen tudott. Németországban Leibnitz, Kant s Hegel a nemzet szellemi életének vezérei, talajából merítenek s talajának adnak vissza tápláló erőt. Francziaországban a magányos Descartes erős lökést ad hazája szellemi fejlődésének, egyike azoknak, kiknek Francziaország a XVI. és XVII. században európai vezérlő szerepét köszöni. Angolországban Locke korának gondolkodását oly erővel és szerencsével tudja formulázni, hogy voltakép őt kell tekintenünk a XVIII. század tanítójának, a nagy európai átalakulások egyik legerősebb ténvezőjének. E férfiak s mások folytatói azon nagy traditiónak, melyet Aristoteles teremtett, ki tovább mint másfélezer évig az emberiség gondolkodását irányozta s a philosophiának világtörténeti positiót adott. A philosophia a görög idők óta több, talán kevesebb is, mint a többi tudományok, kulturai hatalom, a művelteknél egy neme a vallásnak, néha az életben való magatartásnak is irányzója — bölcs emberen mindig mást értettek, mint tudóson — de rendesen a gondolkodásnak egyik éltető, darab *) Olvastatott mint székfoglaló a magyar tudományos akadémia folyó év május 8-án tartott ülésében. Budapesti Szemle, LXXV. kötet, 1893. 1