Budapesti Szemle. 1894. 79. kötet, 211-213. szám
213. szám - PETŐFI ÉS NÉMELY KÜLFÖLDI KÖLTŐK. (II.) –Imre Sándortól
PETŐFI ÉS NÉMELY KÜLFÖLDI KÖLTŐK. Második közlemény.*) WHITMAN ÉS PETŐFI. The proof of a poet shall be sternly deferr'd till his country absorbs bim as affectionately as he has absorbed it. (Leaves ofGrass 218.)") I. Az előbbiekből kitetszik, hogy Petőfit úgy tekinthetjük, mint a modern forradalmi democratia hívét és éneklőjét. Nem ismerte azt alaposan, jogosultságát, természetét elméletből nem tanulta, rohamait, viharzását szerette, ezeknek remélte élvezetét, ezeknek előízét merítette a franczia költőkből. Ennek nagy eszméit öntudatlanul tolmácsolja, midőn hazája szabadságáért küzd; ennek a magyar hazában létesítéséért «apostolkodik. Igaz, hogy versei nagy része nem erről szól, hanem szerelemről, borról, társaságos örömekről, bajokról, sőt ha a hazáról szól is, nem demokratásan szól. De minden költése bír több tulajdonával a democrata költésnek, mely a népiessel természetesen csatlakozik s némely talán fő jellemvonással hozzá tartozik. Itt a gondolatok, másutt az alak vagy szólások eredtek a nép lelkéből, szokásaiból, és énekeinek legsajátosabb tere vagy háttere mindig a magyar népélet, a puszta, a csárda, a délibáb és a mező emberei, az egyszerű munkás élet, hol a democratia gyökeredzik, ahonnan a nép lelke előbb és följebb nem *) Az első közleményt lásd a Budapesti Szemle 212. számában. **) Jól megfontold és csak úgy add valakinek a költő nevét, ha a nemzet oly szeretettel fogadta magába, mint ő maga a nemzetet.