Budapesti Szemle. 1898. 96. kötet, 262-264. szám

264. szám - ÉRTESÍTŐ - Jókai a magyar nyelv eredetéről. – X.-től

Ámde még ezt se hitték el neki eddigelé. Azonban már egészen másként hangzik Jókai második tétele, tudniillik hogy a magyarok nyelve mindig magyar volt és semmi irányban meg nem mozdítható. Véleményünk szerint ezt úgy kell értenünk, hogy a magyar nép ősidőktől fogva egy különálló nép volt, melynek nincsenek s nem voltak rokonai, a mely testvéreivel — mivel nem is voltak test­vérei — soha nem lakott, soha együtt nem élt, s ennélfogva szü­letésétő kezdve mind­máiglan ugyanezt a magyar nyelvet beszélte. Szegény magyar, milyen ágról szakadt vagy te ! Jókai ugyan nem ezt a tételét bizonyítja mind­végig, bár ilyen határozottan kijelentette, s bizonyos, hogy azt akarta kimu­tatni, hogy a magyar nyelv se a török, se a finn-ugor nyelveknek nem rokona. A török rokonságról csak annyit mond, hogy Árpád idejében a magyarok nem beszélhettek törökül. De, mint láttuk, Jókai szemében a rokon nyelvekkel való közösség legszélső határ­pontja a honfoglalás ideje, a­miben tudvalevőleg borzasztóan csa­lódik. Mert szinte röstelkedve kell őt figyelmeztetnünk, hogy a magyaroknak e honba való költözködése előtt sok-sok századja múlt, hogy elváltak akár török, akár finn­ugor testvéreiktől, s hogy a sok százados vándorlásaik alatt fejlődött ki magyar nép-voltuk, alakult meg az ősi közös nyelvből külön magyar nyelvek. Valamint hosszú idő, igen hosszú idő, talán több ezred év leforgása alatt alakult meg a görög nyelv s lett hellén nemzetté az a népcsoport, a mely az ős indogermán hazából vándorútjára tért. S szintúgy e nagy népcsaládnak többi nemzetei s nyelvei. De erről kár is beszélni, mert Jókai is valószínűleg csak rosszul fejezte ki tételét, s alig gondolhatja, hogy a nyelvészek azt hihetnék, hogy a magyarok még Árpád idejében akár török-tatár, akár finn-ugor nyelven beszélhettek. Bizonyítja e föltevésemet másik állítása, melyben határozottan kijelenti, hogy a magyar s finn-ugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem volt soha. Ez már tiszta sor, világos beszéd s tegyük föl, hogy ugyanezt állítja Jókai a török rokonságról is. Lássuk most már bizonyítékait. A török rokonságon kezdi. Hagyjuk most pihenni az ádáz harczot a törökök s finn­ugorok között, mivel most csak arról van szó, vajon Jókai be tudta-e bizonyítani, hogy a magyar nyelvnek egyáltalában soha sem voltak rokonai. Mert ez az ő tétele, így bizonyít Jókai. Tétel: A magyarok nem voltak törökök. Bizonyítékok: az Árpád idejében a magyarok nem beszéltek törökül.

Next