Budapesti Szemle. 1901. 105. kötet, 289-291. szám

289. szám - EURÓPA VISZONYA KHINÁHOZ ÉS AZ ISZLÁM VILÁGHOZ. – Vámbéry Ármintól

n azon eszközöket és előnyöket gyarapítottak, a­melyekkel mi a régibb fölfogású emberekkel szemben diadalmaskodhatunk. Ebből kifolyólag az európai népek összeütközése az ázsiai vi­lággal a XIX. században egészen rendkívüli arányokat öltött; lépésről lépésre mindig előbbre nyomultak zászlóink, s minél könnyebben vettük be az egyik bástyát, annál nagyobbra nőtt a bírásvágy, s annál hevesebb lett a támadás a keletebbre fekvő tartományok ellen. Az ottomán császárság megfélemlí­tése és katonai hatalmának megtörése után Perzsiára került a sor, mialatt a részekre szakadt, az osztály­gyűlölet és a nem­zetiségi különbség miatt szétbomló Indiának meg kellett hó­dolnia az Európa északnyugati részéből való tengerjáró idegen hatalma és kitartása előtt. Minden új siker lépcső volt a kö­vetkezőhöz. A nyugati világnak az indiai félszigeten folyton növekvő fénye csakhamar kibocsátotta villámsugarait Hátsó-Indiába, a Strait-Settlementsre és Khina déli partjaira, s rövid idő alatt elárasztotta Japánt. Mindennek meg kellett hajolnia és elrejtőznie ; mindenütt nagy, alig sejtett változások mentek végbe; és hogy­ha a Közép­birodalom, a­melyet Európa for­radalmat keltő befolyása csak szélein és sarkain érintett, míg belsejében úgyszólván változatlanul megőrizte sok ezer éves szokásait, ez nemcsak a khinai műveltség sajátossága következ­tében, vagy a megrekedt conservativismus védszárnyai alatt volt lehetséges, hanem épen mivel eddigi támadásaink tárgyai nem voltak még egészen megpuhítva s mivel előkészületeink nem állottak arányban a meghódítandó ország nagyságával, hatalmával, kiterjedésével. Az európaiak khinai interventiójának ezt a stádiumát már csak azért sem lehet többé megakadályozni, mert először az utolsó khinai-japán háború eredménye a khinai óriási biro­dalom gyengeségét, a­mi különben a hozzáértő előtt eddig sem volt titok, ijesztő meztelenségében tárta elénk, s másod­szor, mert nem minden jogosultság nélkül rámutattak arra a veszélyre, a­mely abból az érdekközösségből támadhatna, a­melynek keleten a sárga fajhoz tartozók között előbb-utóbb be kell állania. Ez utóbb említett lehetőség — melyről még alább lesz szó — mindenesetre a jövő kérdései közé tartozik, s csak Európa keleti befolyásának általános problémájával együtt oldható meg. Egyelőre csak a khinai birodalomhoz és a birodalom lakosaihoz való viszonyunkról van szó, s itt az ész-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék