Budapesti Szemle. 1901. 105. kötet, 289-291. szám
289. szám - EURÓPA VISZONYA KHINÁHOZ ÉS AZ ISZLÁM VILÁGHOZ. – Vámbéry Ármintól
szevetés az európai hatalmaknak a mohammedán Ázsiában való eddigi viselkedésével szinte önként kínálkozik, annál is inkább, mert az első esetben sikerrel alkalmazott módszer a második esetben, tudniillik Khinában, nem igen biztat hasonló eredménynyel, mivel itt egészen más anyaggal és más viszonyokkal állunk szemben. Emlékezzünk meg mindenekelőtt arról a kölcsönös viszonyról, a melyben régi időktől fogva Khina és az iszlám világ volt s a mely még ma is fennáll. Bár a mohammedán a khinait Medsusinak , pogánynak és Putperesztnek , bálványimádónak nevezi, s vallási tekintetben a legmélyebb megvetéssel viseltetik iránta, politikai nagyságát, művészi érzékét és ügyességét mindig rendkívül bámulta. Tsinu Matsin, a kis és nagy Khina, mindig a világi hatalom és nagyság jelképe volt, épen úgy, mint a Fagfur khinai császár szó a fejedelmi fenség netovábbja. Ami díszes, szép és művészi, annak neve «csini», tudniillik khinai, s nemcsak a porczellánt és mozaikot illetik ezzel a névvel, hanem nem ritkán a női szépséget, a kioszkot, a tájképet stb. abból a csodaországból származóknak tüntetik föl. Mikor Tamerlan székvárosát, Szamarkandot díszépületekkel akarta fölékesíteni, Khinából hozatott építőmestereket, míg fia Ulug bég követséget küldött Khinába, hogy a művészetet és műveltséget a helyszínén tanulmányozhassák. Ilyenformán fogták föl Ázsia tanulmányai Khinát a múltban s fogják föl némileg a jelenben is, úgy hogy nem szabad csodálkoznunk, hogy a messze kelet legújabb eseményei a mohammedánság figyelmét nagy mértékben magukra vonták, s ha rokonszenvük határozottan a khinaiak részén volt. Az az állítás, hogy Törökország hivatalosan is nyilatkozott volna ilyen irányban, teljesen téves. Abdul Hamid szultán sokkal okosabb ember, semhogy az európai kabinetek zavara fölött való kárörömének (nyilvánosan) is kifejezést adna. Titokban azonban az összes mohammedánok a khinaiak pártján vannak, sőt India és Jáva muszulmánjai, mint sajtójuk tanúskodik róla, el sem titkolják álláspontjukat. Mindkettőn őket úgyszólván erőszakosan terelték a modern cultura útjára, a mi nagyobb erőnk mind a kettőt rászedte s megpuhította, mindkettőjük részben tönkre ment, részben a romlás szélén áll, s végre mindkettő aléltan, tanácstalan a mi erőszakosságunkkal szemben, amelyet a «culturtörekvés» névvel