Budapesti Szemle. 1901. 106. kötet, 292-294. szám

293. szám - SZEGED MONOGRAPHIÁJA. (II.) – Czímer Károlytól

SZEGED MONOGRAPHIÁJA. Második és utolsó közlemény.*) Erős helyi­ hazafiságtól fölbuzdulva, Szeged népének a Hunyadi-ház iránt tanúsított ragaszkodását és a török há­borúkban való közreműködését a tényleges mértéknél sokkal többre becsüli és fölhevülésében néha nagyon is elveti a suly­kot, mondván : «a szegediek támogatása hiján Hunyadi aligha képes azon sikereket kivívni, a melyek által európai hírű dicsőséget aratott». (I. 72.) Azon önámító ábrándozása sem felel meg a történeti valóságnak, hogy a 60,000 főre becsült keresztes néph­adat, a­mely 1456-ban Nándorfehérvárat a török túlerő ostroma alól fölszabadította, Hunyadi és Kapisz­trán Szeged város és vidékének lakosságából toborzotta össze (I. 74—75.), mert a történeti igazság az, hogy Nándorfehérvár megmentésére Cseh-, Morva- és Lengyelországból, sőt Ausz­triából is jöttek keresztesek s az egész Duna-Tisza rónája megmozdult a fanatikus barát szavára, úgy hogy még a köz­nemesek is nagy számban özönlöttek a Nándorfehérvár alá siető keresztes hadhoz, a mely az egész magyar alföld fegy­verképes népének csatlakozásával emelkedett 60,000 főre. Föl­tűnő csalódás itten még az, hogy a Nándorfehérvár megmen­tésében kiváló szerepet játszott és 200 hajóból álló naszádos csapat részben Szegeden szereltetett föl és innen indult ki (IH. 481.), mert 40 hajó Nándorfehérvár hadi kikötőjében Szilágyi Mihály felügyelete alatt készült és ő szerelte föl azokat, Hunyadi pedig ezalatt a Dunán található hajókat Budá­nál és Péterváradnál gyűjtötte össze. Az egykorú kútfőkben nincsen említés arról, hogy a Tisza melletti városok hajóit is *) Az első közleményt lásd a Budapesti Szemle 29­ 2. számában.

Next