Budapesti Szemle. 1903. 116. kötet, 322-324. szám

324. szám - ÉRTESÍTŐ - Steinbach J.: Alexander Petőfi’s poetische Werke. – Erdélyi Károlytól

Alexander Petőfi's Poetische Werke. Deutsch von Josef Steinbach. Breslau, Schlesische Verlagsanstalt, 1902. Ne tűnjék el észrevéttelenül ez a sok kritikátlansággal és tévedéssel, de egyszersmind sok lelkesedéssel írt és aránylagos sikerekkel is dicsekvő, úgyszólva, teljes fordítása a külföldön leg­népszerűbb magyar költőnek. Első­sorban a szerzőt és egy német kritikusát szólaltatom meg, és egyes példákban és rövid össze­foglalásban adok számot a nézetről, melyet a fordítás értéke iránt megalkothattam magamnak. Steinbach bevezetésének eleje ez: «Azon végzetes nap óta, midőn Petőfi, a szabadságharcz zúgó viharától tovaragadtatva, örökre elnémult, több mint egy félszázad mult el. A becses örök­séget, a melyet nemzetére hagyott, e hosszú időközben más népek­nek is és több oldalról közvetítették, de mindig többé-kevésbbé töredékesen. Hivatottak és hívatlanok ösztönöztetve érezték ma­gukat, hogy e hatalmas fának daltól visszhangzó koronáját szét­szedjék, hogy aztán másnyelvű nemzetekhez kisebb füzérenkint vagy egyes levelenkint eljuttassák. Világos, hogy ez az eljárás kevéssé alkalmas arra, hogy egy­ költőnek szellemi arczképét, tehát egységes gondolat- és érzésbeli tartalmát híven letükröz­zük. Ez okból Petőfi költői helye a világirodalomban még manap is inkább derengő sejtésnek eredménye, mintsem beható meg­ismerés szilárd alapján nyugvó bírálat következménye. A német irodalomtörténet, ez az itt első­sorban illetékes közvetítő, ítéle­tét vagy egyes, a német nyelv szellemének ugyan megfelelő, de nem épen jellemzetes költemények fordításaiból, vagy pedig több, gyakran remek költeményeknek a német nyelvérzékkel egyáltalán össze nem egyeztethető, nem ritkán értelmi zavart okozó és ho­mályos áttételeiből merítette, és így a Nietzsche-féle Obermensch helyett egy igaz, még a megcsonkításban és elferdítésben is tekin­télyes szellemet látott maga előtt, a­melynek azonban az ilyen viszonyok között az eredetit megillető rangot egyáltalán nem tudta odaítélni. Petőfi pedig tényleg Übermensch, a legkimagas­lóbb szellemek mértékével mérendő teremtő nagyságnak értel­mében. Ha meggondolja az ember, hogy maga Goethe is, a né­met Parnassusnak ez a dicsőséges ura, csak mint ötvenéves ember jutott föl arra a szédítő magaslatra, a­melyet manap el­foglal, és pedig azon igaz példátlan remekmű által, a­melyet

Next