Budapesti Szemle. 1903. 116. kötet, 322-324. szám
324. szám - ÉRTESÍTŐ - Steinbach J.: Alexander Petőfi’s poetische Werke. – Erdélyi Károlytól
Alexander Petőfi's Poetische Werke. Deutsch von Josef Steinbach. Breslau, Schlesische Verlagsanstalt, 1902. Ne tűnjék el észrevéttelenül ez a sok kritikátlansággal és tévedéssel, de egyszersmind sok lelkesedéssel írt és aránylagos sikerekkel is dicsekvő, úgyszólva, teljes fordítása a külföldön legnépszerűbb magyar költőnek. Elsősorban a szerzőt és egy német kritikusát szólaltatom meg, és egyes példákban és rövid összefoglalásban adok számot a nézetről, melyet a fordítás értéke iránt megalkothattam magamnak. Steinbach bevezetésének eleje ez: «Azon végzetes nap óta, midőn Petőfi, a szabadságharcz zúgó viharától tovaragadtatva, örökre elnémult, több mint egy félszázad mult el. A becses örökséget, a melyet nemzetére hagyott, e hosszú időközben más népeknek is és több oldalról közvetítették, de mindig többé-kevésbbé töredékesen. Hivatottak és hívatlanok ösztönöztetve érezték magukat, hogy e hatalmas fának daltól visszhangzó koronáját szétszedjék, hogy aztán másnyelvű nemzetekhez kisebb füzérenkint vagy egyes levelenkint eljuttassák. Világos, hogy ez az eljárás kevéssé alkalmas arra, hogy egy költőnek szellemi arczképét, tehát egységes gondolat- és érzésbeli tartalmát híven letükrözzük. Ez okból Petőfi költői helye a világirodalomban még manap is inkább derengő sejtésnek eredménye, mintsem beható megismerés szilárd alapján nyugvó bírálat következménye. A német irodalomtörténet, ez az itt elsősorban illetékes közvetítő, ítéletét vagy egyes, a német nyelv szellemének ugyan megfelelő, de nem épen jellemzetes költemények fordításaiból, vagy pedig több, gyakran remek költeményeknek a német nyelvérzékkel egyáltalán össze nem egyeztethető, nem ritkán értelmi zavart okozó és homályos áttételeiből merítette, és így a Nietzsche-féle Obermensch helyett egy igaz, még a megcsonkításban és elferdítésben is tekintélyes szellemet látott maga előtt, amelynek azonban az ilyen viszonyok között az eredetit megillető rangot egyáltalán nem tudta odaítélni. Petőfi pedig tényleg Übermensch, a legkimagaslóbb szellemek mértékével mérendő teremtő nagyságnak értelmében. Ha meggondolja az ember, hogy maga Goethe is, a német Parnassusnak ez a dicsőséges ura, csak mint ötvenéves ember jutott föl arra a szédítő magaslatra, amelyet manap elfoglal, és pedig azon igaz példátlan remekmű által, amelyet