Budapesti Szemle. 1906. 125. kötet, 349-351. szám
350. szám - COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (I.) – Gróf Vay Pétertől
északon szeretem. Iskola, óvoda minden nagyon jó karban. A püspök csupa erély. Később a chinai városba mentek. Nyomorult szűk utczák. Sár és szemét. A boltok is szerények, noha a kereskedés nagyon élénk. Többnyire átviteli czikk. Vásárra az ország belsejébe kerül. Az épületek is másodrendűek. Maga a mandarin, Jamenje, sem sokat ér. Van egy buddista egyház is, előtte színpaddal. Csinos faragás. Chi-fu nevezetessége a falakon kívül esik. Egy jó puskalövésre fent a dombon emelkedik a pagoda, hol Li-Hung-Chang aláírta az utolsó béke föltételeit. A kikötőben sok a gőzös. Még több a sonka. A víz sekély, így a kulik majd nyakig gázolva hordják a terhet. A szűk sikátorokba öszvérek, csacsik haladnak libák módjára végtelen sorokban. Még több a taligás. Egy nagy rozoga egykerekű taligára fölraknak annyit, hogy ló nem volna képes megmozdítani. A kuli ezt is eltolja. Hogy miképen, alig hihető. Sír a taliga kereke, nyög a kuli. De a teher, habár lassan is, rendeltetése helyére ér. Még pedig olcsó pénzért. Soha ennyi napszámost. Egy házat, mely nem nagyobb jókora tyúkketrecznél, építenek vagy kétszázan. Minden mozdulatot dal kísér. Rythmusban verik a czölöpöket, ütemre dobják a téglákat. Ilyen hangversenyről fogalmam sem volt. Egy üres téren kötélverőket találok. Fonják, csavarják a mérföld, legalább chinai mérföld hosszúságú hajóköteleket.*) Egy egész legio ember áll kimért távolságokra. Ezek sodorják a juttát, hozzá énekelve érthetlen nótát. Még karmester sem hiányzik, a munka és dal ütemét — pálcza helyett — mi nem látszanék elég messzire, zászlóval adva meg. A sarki bolt előtt tolongás. Benézek. A földre terített gyékényen apró pénz hever. Körül munkás emberek guggolnak. A gyékény két végén, közepén pénztárnokok, mondjuk, croupierek. Játékbarlang, hol rouge, jobban mondva, blanc-et-noirt játszanak. A chinainak vérében van a játékszenvedély. A jelenet fölötte jellemzetes képet nyújtott. És undorítót, elszomorítót. Amint a főutczára megyek, két öszvér elállja az egész utczát. Igaz, hogy Chi-fu utczái keskenyebbek, mint Pompejiban. A két öszvért két fenyőrúd köti össze. A rúdon egy koporsó. Viszik a hegyek közé, az elhunyt szülővárosába. *) A chinai mérföld vagy is rövidebb az európai mérföldnél. 11*