Budapesti Szemle. 1906. 125. kötet, 349-351. szám
351. szám - COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (II.) – Gróf Vay Pétertől
COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. Második közlemény.*) Corea népe és szokásai. Az élet. Corea népe úgyszólván az utczán él. És ez megbocsájtható, ha házát ismerjük. A rendes épület nem sokkal különb az alföldi pásztor kunyhójánál. Fala sár, teteje szalma, s belseje sem valami fényűző. Egy-egy szoba legfeljebb öt-hat köbméter. Ami pedig bútorzatát illeti, az teljesen hiányzik. A falakat és padmalyt fehér rizs, a padlót pedig barna olajos papír fedi, és ezzel kész a lakás, mely jókora karton ládához hasonlít. Corea fia a földön ül és a földön alszik. A gazdag pár lapos vánkossal szereli föl otthonát és vagyonát kézzel kivert ládában őrzi, de ennél nem megy tovább igénye. Feje alá egy hengerszerű gyalult fadarabot helyez. Ruháját, ha meleg van, egy a sarokban keresztbe függő rúdra veti, ha pedig fázik, magára teríti. Ha írástudó, térdeit használja íróasztalul, világításra pedig egy hosszú oszlopszerü rézmécses szolgál, mely a ház büszkesége. Díszítésül egy cserép virágot helyez maga elé és azt, ha módjában van, naponként változtatja. Ablaka nincs a szobának. A világosságot az ajtó szolgáltatja. Hogy pedig télen meg ne fagyjon, a padló alá, mint a kemenczébe fűt be szalmával. Amilyen kezdetleges az otthon, épen oly kezdetleges lakója. E nép máig megőrizte primitív életmódját. Koreánál ósdibb országot, népénél hátramaradottabb lakosságot alig képzelhetünk. És ilyenek társadalmi szokásai, ilyen az egész nemzet élete. * Az előbbi közleményt lásd a Budapesti Szemle 1900. évi 350. számában.