Budapesti Szemle. 1906. 126. kötet, 352-354. szám
352. szám - COREAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (III.) – Gróf Vay Pétertől
Nem tudom, ki rajzolta. Nevét Corea Le Notre-ének nem tudták megmondani. Rám nézve mellékes, ki írta alá magát. Nagy művész volt. És alkotása élvezetes. A dombok csúcsán, patakok mentén, tavak közepén nyári lakok emelkednek. Mindannyi pár szobából áll. Némelyik egyszerűen nyílt gloriette, vagy tornyos pagoda. Pár faoszlop, finoman kifaragva, tarkára befestve, czifra cserepekkel fedve. Csúcsaik szokatlanok. Szeszély építette őket. Inkább meglepni, mint tetszeni a czéljuk. Komoly elismerés helyett csodálkozást keltenek. Nem az értelemhez, hanem az értékekhez szólanak. Ez a coreai rococo. Hogy a befolyás Kang-Hi vagy Kien-Lung udvarából jött-e, nehéz meghatározni. Még nehezebb, hogyan fejlődött ki az új irány Khinában? Az általános nézet az, hogy a jezsuiták hozták Európából. Mások meg azt állítják, hogy Európában khinai rajzok adták az első inspiratiót, íme a circulus vitiosus. Én azt találom, a stílusokkal, ízlésekkel bizonyos fokig úgy vagyunk, mint a gondolatokkal, világnézetekkel. Áthalad az egész világon. Megkerülik a föld kerekségét. Vagy mint a ragályos nyavalyákkal. Megkapja mindenki anélkül, hogy tudná hol és mikor, vagy hogyan. Ha Seulban kellene maradnom, megkérném a császárt, engedje át a kis faházak egyikét. Üresek mind. Nem lakik évek óta bennök senki sem. Rossz emlék fűződik e falakhoz is. Alig kezdte itt uralkodását, leégett az egész. Pár évvel később lázadás tört ki a palotában. Menekülni kényszerült. Évek múlva merték csak ajánlani, hogy térjen vissza az elveszett paradicsomba. Már majd el volt határozva, hogy bevonul az egész udvar, mikor a trónörökös gerendáiról egy kígyó zuhant a padlóra. íme a felülről jövő intés. Kétség nem lehet tovább. A csillagjósok szava megegyezett azok sejtelmével. És többé a nyugati palotáról senki nem beszélt. Lakatlan, romba dől. Biztos enyészete már reá mérte csákányát. Alig pár év és egyike a legszebb tündérpalotáknak, melyet keleti kényúr szeszélye emelt, összedől örökre. És elmondhatjuk, mit egy franczia író jegyzett meg a pekingi kastélyról. Une des plus belles chinoiseries du vieux monde s'effacera à tout jamais.