Budapesti Szemle. 1907. 129. kötet, 361-363. szám
362. szám - AUSZTRÁLÁZSIAI JEGYZETEK ÉS NAPLÓTÖREDÉKEK. (I.) – Gróf Vay Pétertől
AUSZTRÁLÁZSIAI JEGYZETEK ÉS NAPLÓTÖREDÉKEK. I. Első benyomások. Ausztrália legéjszakibb pontján kötöttem ki. Meleg tavaszi reggelen érkeztem Thursday-Islandba. Élénken emlékszem. Április 4-ikén délelőtt 10 óra lehetett, úti naplómba a következő sorokat találom följegyezve: «Felhőtlen égbolt. Sugárzó nap. Pálmák és páfrányok. Az ágak és lomb között orchideák és kolibrik. Virágok és madarak a szivárvány minden színeiben. Tropikus kép. A forró égöv teljes varázsával tárul elém. A tenger kék. Fodros, de nem hullámos. A csillogó víz tükrén apró csolnakok himbálódnak. Bennök fekete alakok állanak. Úgy néznek ki, mind megannyi ébenfából faragott szobor. Gyöngybúvárok. Mint hallom, a kereset életveszélyes, de jövedelmező. Hajónk óvatosan halad előre. Mióta Új-Guinea partjait elhagytuk, a szoros sziklás, zátonyos. Végre megállunk. Szembe a homokos part legmagasabb pontján az ötödik világrész Ausztrália zászlaját pillantom meg. A légkör az első perczben legjobban meglep. Szín és világítás páratlan. Tisztán csillogó atmosphsera. És noha az egyenlítő tájékáról vitorláztam, a tropikus hangulat az, ami legerősebben hat reám. Fullasztó hőség kábít és napsugár zápora vakít el. A tengerparton két őslakó halász. Fekete mindkettő, mint a korom. A háttérben buja őserdő. Fejem felett papagály-falkák hasítják a levegőt. Körültem nyüzsgő, zsongó bogarak, és tarka-barka pillangók keringenek. Ez volt az első kép. Ennyit láttam a hajó fedélzetéről.