Budapesti Szemle. 1908. 134. kötet, 376-378. szám
377. szám - AUSZTRÁLÁZSIAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (IV.) – Gróf Vay Pétertől
AUSZTRÁLÁZSIAI NAPLÓTÖREDÉKEK. Negyedik és utolsó közlemény.*) Dunedin, 31. X. 903. Szombat reggel. A munkát délben fejezik be. A délután vacatio. Vasárnap pihenő. Csoda-e, ha mindenki siet dolgát elvégezni? De az angol-szász nép munkaképességének titka, hogy aránylag rövid idő keretébe sok teendőt oszt be. Nem dolgozik gyorsabban, mint más nemzet fia. Nem fárasztja magát felényire sem. Többet mint nyolcz órát a 24-ből nem dolgozik. És az eredmény mégis meglepő. Magyarázatát a rendszerben találom. E népnél minden rendszeresítve van. Az élet minden legapróbb functiójának megvan a maga ideje. A beosztás bámulatos. Meg van mindennek a percze, órája, napja határozva. Mindenki ugyanazon órában ébred, kel, öltözik, reggeliz, szívja pipáját és megy munkába. A társadalom valóságos óraszerkezetté vált. Megannyi kerék, mindannyi chronométerszerű pontossággal forog. Az élet maga — hogy úgy mondjam — egy rendszeres napszámmá alakult. Déli 12 óra. Az üzletek, hivatalok ajtói egyszerre zárulnak be. A munka be van fejezve. Nálunk könnyen kérdezhetnék, vajon érdemes volt-e egy pár órára meg is kezdeni. A felelet attól függ, mit végeztek ez idő alatt. A beosztáson és rendszeren kivül e népfaj másik kiváltsága, hogy soha sem végez feleslegest. Csak azt teszi, ami *) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 1908. évi 374. 375. és 376. számában.