Budapesti Szemle. 1908. 134. kötet, 376-378. szám
376. szám - AUSZTRÁLÁZSIAI NAPLÓTÖREDÉKEK. (III.) – Gróf Vay Pétertől
AUSZTRÁLÁZSIAI NAPLÓTÖREDÉKEK. Harmadik közlemény.*) Tasmania. Launceston, 1. X. 1903. Vihar után csend. A tenger lecsillapodott. Hajnalhasadtával Tasmania partjai bontakoznak ki a látkör szélén. A reggel folyamán a Tamar szőke vizein vagyunk. A partok halmosak, zöldek. Távol hegylánczok emelkednek. Jobbról-balról pár helység marad el. Csinos fa- és téglaházak. Tanyák. Gyümölcsösök. A tájkép barátságos, bájos. Azt hihetném, visszakerültem haza. Milyen különbség Ausztrália és Tasmania között. Az előbbi mindenben az Egyesült Államokat utánozza. Amerikai szinezetüek végtelen legelői, épülő városai, növekvő nemzedéke. Ez utóbbinak jellege ósdibb, békésebb, kellemesebb. Amint az ár ellen lassan haladunk, van időm a vidéket megfigyelni. Leginkább a mezők és szántóföldek eleven zöld tónusa lep meg. Másodizben a távlat kékes-hamvas árnyalata hat reám. A légkör tiszta. A körrajz éles. Lehetnék Helvetia éjszakkeleti táján, Délnémetországban, vagy az angol tavak vidékén. Mindaz, ami környez, majdnem túlságosan színes és változatos. Otthon untatna. — De jól esik Ausztrália szürke rétes és hamvas eukaliptus erdei után. Fél úton, balra, a domboldalon Beaconsfield marad el. Gazdag aranybányaváros. De a bányavárosokat megun t) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 1908. évi 374. és 375. számában.