Budapesti Szemle. 1911. 146. kötet, 412-414. szám
413. szám - KORHATÁSOK PETŐFI KÖLTÉSZETÉBEN. – Riedl Frigyestől
KORHATÁSOK PETŐFI KÖLTÉSZETÉBEN.* Nem hosszú értekezésem fő gondolata, hogy Petőfi költészetére" kényszerítő erővel hatottak korának eszmeáramlatai. Olyan a költészete, mint az érett gyümölcs a kornak fáján: természetes fejlemény, mely elő volt készítve és melynek mint szükségszerű okozatnak be kellett következnie. Petőfi talán a világirodalom legmeglepőbb szellemi tüneménye. Abban az életkorban, melyben más költők kikezdenek bontakozni ifjúkori kísérleteikből, 26-odik évében meghal, miután a magyar irodalmat új irányba terelte és a költészet legmagasabb csúcsát elérte. Petőfi költészetéről az imént azt mondtam, hogy meglepő tünemény. Igenis, meglepő mint valamely nagy és szokatlan természeti tünemény, mint az északi fény vagy egy óriás vulkanikus kitörés. Úgy mint a természettudomány megfejti ezen természeti jelenségek okát, úgy keressük az irodalomtörténetben azon okokat, melyek Petőfi irányát, tehetségének útját megmagyarázzák. Fel akarjuk fejteni Petőfi költészetének okát. Hogyan? Petőfi költészetének, pld a János Vitéznek, vagy — talán legszebb lyrai költeményét említem — a Szeptember végén cz. költeménynek vannak okai, akár egy physikai tüneménynek? Igenis, az irodalmi tüneményeknek is vannak pontosan meghatározható okai; úgy, mint a physikai jelenségek a természeti erőktől függnek, úgy függnek az irodalmiak az eszme erőktől. Bennünket folyton környékez a természeti erők működése. Ha pld. felmegyünk a Gellért-hegyre, magunk . Felolvasta a Kisfaludy-Társaság ezidei nagygyűlésén a szerző.