Budapesti Szemle. 1911. 146. kötet, 412-414. szám
413. szám - AZ IPAR ALAKULÁSA A CAPITALISMUS KORSZAKÁBAN. (II.) – Matlekovits Sándortól
fogyasztással összhangba kerül, a termelés tehát most már nem azért történik, hogy a versenyző vállalattal szemben gyorsabban foglalja el a piaczot, hanem minden egyes gyár vagy vállalat a neki leginkább megfelelő piaczot látja el czikkeivel; a vállalatok termelése most már arányba jut termelési költségeivel s méltányos nyereséget nyer e működése után. Hogy a capitalistikus berendezkedésnek ez a neme részben az árak emelésével, tehát a fogyasztók hátrányával jár, az bizonyos tekintetben már abból is következtethető, hogy a trustök és a cartelek fő célja a korlátlan versenyszabadságnak fékezése. Amiként azelőtt a czéhrendszer a szabadság korlátozásával biztosította minden egyes mesterembernek megélhetését, működési körét és jólétét, de másrészt meghatározta a czikkek árait is : így teszi ma a trust és a cartel lehetővé, hogy a kebelébe tartozó vállalatok megélhetnek, fejlődhetnek és működhetnek, de megszabják a czikkek árait is vagy legalább is lehetetlenné teszik a versenynek hatását az árak szabályozására. Minél jobban sikerül a trust és cartelben álló egyes vállalatok egyediségét, egyedi önállóságát megszorítani, annál jobban éri el a capitalizmus czélját. Most az egységes vezetésben a vállalatok gazdasági jellege egészen átalakul, megszűnik a verseny, meg az egymással való gazdasági harc; most az egységes vállalatok csak a fogyasztás mérve szerint rendezik be a termelést.* Törekvésében a nagyipar erőszáma * A carteleknek és trustöknek legnagyobb hatása természetesen a szóban forgó vállalatokra van. A termelés és elhelyezés körülményei teljesen átalakulnak, egészen új gazdasági berendezések alakulnak, s úgy tetszik, mintha általuk a mai közgazdaság alapjában ujjá alakulna s egészen új szervezet lépne helyébe. Liefmann : Kartelle und Truats, 10. 1. Ha a fejlődésnek, mely körülbelül egy emberöltő alatt jött létre, roppant ellentétét a régebbi állapottal szemben mérlegeljük, arra kell gondolnunk, hogy egy öttével ezelőtt még általános uralomnak örvendett az a gazdasági és politikai irány, a gazdasági individualizmus, mely mindenkinek a gazdasági érdekharczát mindenki ellen az egyedül természetes gazdasági állapotnak nézte, s a szabad versenyben látta az egész közgazdasági élet egyetlen szaká-