Budapesti Szemle. 1911. 147. kötet, 415-417. szám
415. szám - ÉRTESÍTŐ - 2. Petőfi Zoltán. (Déri Gyula: Petőfi Zoltán). – Szűcsi Józseftől
hogy a czigányzenének valóságos bolondja volt s hogy a czigányok iránt valami beteges, Puskin-szerű rajongó vonzalmat érzett. Nem emeli ki, hogy milyen becsvágygyal lépett a színészi pályára és ezzel kapcsolatban mellőzi Szana Tamás kedves adomáját is, hogyan bizta ez időben hősünk pénzét apja szobrának őrizetére. A könyv beszél Petőfi Zoltán írói törekvéseiről, de sem nyomtatott munkáiról, sem kéziratairól sehol be nem számol. Pedig akad Petőfi Zoltánnak néhány verse és dolgozata, mely Szinnyeinél nincs felsorolva. A kéziratokról beszél (57, 70, 121, 129, 145.), de hogy merre találhatók, arra nézve semmi fölvilágosítást sem nyújt. Azonban úgy tünteti föl a dolgot, mintha a réges-régen ismeretes u. n., vörös jegyzőkönyvet ő «találta» volna meg a Nemzeti Múzeum kézirattárában s említi, hogy a Petőfi Házban is vannak Zoltánnak kéziratai, «a melyek átkutatása rám nézve akadályokba ütközött*) mondja. (129. 1.) így nem igen lehet valakiről életrajzot írni. E sorok írója két izben is hozzájutott ezekhez az iratokhoz, minden nagyobb utánjárás nélkül s így igazán nem tudja eltalálni, mik az oly legyőzhetlen akadályok. Déri munkáján az sem látszik meg, hogy a Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratokat használta, — amit pedig e sorok írója biztos forrásból tud. A Nemzeti Múzeumba Petőfi Zoltán kéziratainak nagy része Abafi hagyatékával került. Déri azt állítja, hogy Abafi a birtokában lévő kéziratokat (különböző folyóiratokban) (1451.) közzétette, de nem mondja meg, hol és merre; pedig erről Szinnyei sem tud, e sorok írója sem. Egyébiránt a Déri által emlegetett kéziratok a Nemzeti Múzeumban vannak, öt drámafordítás kivételével, melyek hollétéről Déri (121 1.) egy árva szót sem szól. Az utóbbiak közül kettőnek a Petőfi-Házban is van kézirata. Az életrajz függelékeként (149—159 1.) és a szöveg közé nyomtatva (57, 83—84 1.) Petőfi Zoltánnak 19 versét adja ki, melyek közül tudtunkkal 10 jelenik meg most először. A kiadás elég hű, bár közlési elvei kissé gyanúsak. (1481.) Ezzel a 19 verssel nem vagyunk hajlandók beérni. Jól tudjuk, hogy Petőfi Zoltán versei, novellái és más iratai nem állhatnak meg az aesthetika ítélőszéke előtt, de irodalomtörténeti szempontból óhajtandó, hogy Petőfi Sándor fiának műveihez hozzá lehessen jutnunk. Petőfi Zoltánnak a Nemzeti Múzeumban és a Petőfi-Házban mintegy 10 novellája és 100 verse van, egyéb munkáiról nem beszélve. A novellák nagy része befejezetlen s a versek közt is