Budapesti Szemle. 1915. 161. kötet, 457-459. szám

457. szám - A HÁBORÚ HATÁSA A NEMZETRE. – Gróf Tisza Istvántól

A HABORU HATASA A NEMZETBE.­ Az emberi elet legborzasztobb zivatara, az ember sorsat rombolo hatasoknak kitevo csapasok legborzasztobbika a haboru. Talan zsenge gyermekkoromtol eltekintve, soha nem tudott a h­aboru vonzast gyakorolni kepzelotehetsegemre. Az en kepzeletemben a haboru fogalma elvalhatatlanul egybe volt forrva mindig nemcsak katonak kiontott verevel, hanem gyermekeknek es aggastyanoknak, ozvegyeknek es arvaknak irtozatos szenvedeseivel. A haboru szo kiejtesenel langba borult falvak, ehezo, didergo, nyomorgo asszonyok es gyer­mekek sokasaga jelent meg szemeim elott, es nagyon fiatal korom ota mindig azt vallottam, hogy a legnagyobb gonosz­tevo az, a ki a haboru atkai- es csapasainak szi­kseg nelku­l teszi ki az emberiseget. Masreszrol azonban nemzetnek, a melyik erdemes akar lenni a nemzet nevre, allamnak, a­melyik egy nemzet egyeniseget fü­ggetlen, eros szervezetben kifejezesre akarja juttatni, a haboru lehetosegetol nem szabad elzarkoznia, a szü­kseges haborura keszen kell állnia. Olyan szempont ez, a melyet kü­lönösen nekü­nk, magyaroknak, egy pillanatig sem szabad szem elől tévesztenü­nk. Hiszen én nem tudom, szeren­csenk-e vagy szerencsetlensegü­nk, de mindenesetre dicsose­gü­nk az, hogy minket, maroknyi magyar nemzetet, a foldteke­nek olyan pontjára rendelt az isteni gondviseles, a­hol v­edelmére szolgalunk az egesz emberiseg nagy kincseinek, a hol utjában állunk rombolo hatalmak nagyravagyo törekveseinek, a hol tehat fokozott szenvedelyekkel kell szembetekintenü­nk, foko­zott harczi keszseggel kell keszen állnunk, ha meg akarjuk vedeni nemzeti egyenisegü­nket, ha biztositani akarjuk nemzeti f­ü­ggetlensegü­nket.­ ­ A Hadsegito-bizottsagban tartott eloadas, 1914 decz. 22-én. b­udapesti Szemle, CLXI. kötet. 1914­. 1

Next