Budapesti Szemle. 1915. 164. kötet, 466-468. szám
468. szám - VI. KÖLTEMÉNYEK - Csokonai. — Lévay Józseftől.
CSOKONAI: Csokonai Vitéz Mihály! Várom, hogy sírodból kiszállj, Sírkövedet fölemelem, Jöszte beszélgetni velem. Emlegessük a rég múltat, Eloszlott már a borulat, Kiöntötte haragját rád, Gyászba vonta földi pályád. Egy vándorbot és a múzsa kísért a gyötrelmes útra, Ketten együtt bolyongtatok, A nyomor volt hű társatok. Szived dalokra áldozád, Fájt, hogy nem figyel rá hazád, Érzed pedig, ki vagy, mi vagy: Színleg törpe, de lelki nagy. Egyszer az ég rád tekintett, Megszánt és magához intett, Jer, jer — úgymond — ne várj többé, Nekünk dalolgass örökké. Égi nektárt szörpölgetve, Jut-e néha ott eszedbe «Drága kincsed, galambocskád, Csikóbőrös kulacsocskád ?»