Budapesti Szemle. 1916. 168. kötet, 479-480. szám
479. szám - ÉRTESÍTŐ - 2. Katona-költőink verseskönyvei. (Gyóni Géza: Levelek a Kálváriáról. – Zilahy Lajos Versei – Gyomlay László: Tarnopol felé.) – k. l.-től
táborban egészen elzárnak a világtól. Lehet-e élményeiben, vágyaiban, és reményeiben egyhangúbb és egyszínűbb élet a hadifogolyénál? Gyóni kötete teljesen magában foglalja az élményeknek s a lélek mozgalmainak azt a szűk körét, mely betölti a rab katona életét. Ez az élet természetesen majdnem teljességgel csak benső szemlélődésre utalja a rabot: emlékeire és képzelgéseire. Gyóni kötetének is főként ezek a sugallói. A kötet két részből áll. Első fele Levelek a Kálváriáról czímmel 33 rövid, 3—4 strophás «levél»-ből álló kis lyrai novellát foglal magában, mely egészen a költő emlékeiből és képzelgéseiből van összeszőve, úgy, hogy az emlékek egyre teljesebben átadják helyüket a képzelgéseknek. Az emlékezésből rajzolt képek mögött folyton fölmered a háttérben Przemysl sötét körrajza s elénk rajzolódik kedvesének szenvedő arcza, törékeny termete. Az átkos «csóka-vár» utolsó napjainak borzalmaira való emlékezéssel indul meg a kis regény. Szívünkbe kapnak az ostromlott vár szenvedéseinek vázlatosan odavetett képei : a kolduló baka, a vártán éhenhalt népfelkelő, a várból kitörő sápadt honvéd, ki a bakkancsa alatt locsogó sár czuppogásában a szabadulás, a víg élet igéretét hallja é s roskadozó alakja mellé martyrtársakúl lelkünk fájdalmas visszaemlékezése odarajzolja a várból kitört tízezer honvéd bús árnyait. Feltűnnek emlékezete előtt az ő egyéni sorsának szörnyűségei is : egy borzalmas éjtszaka emléke, mikor körülvette minden irtózat és vész, s ebben a helyzetben körüllebegte életének minden áldott emléke, múltjának minden szép képe s ártatlan, boldog, tisztalelkű, hívő kis gyermekké vált a pokoli harcz közepett. A kép nemcsak psychológiai igazságával győz meg, hanem egyszerűségével is megkap. Egy másik verse tömör, drámai rajza egy szörnyű helyzetnek, mikor a költőt az őrhelyen betemette egy gránát. Mindezek felett a nyomorúságok felett sötét árnyként terül el emlékezetében a feléjük egyre szörnyűbb bizonyossággal közelgő éhhalál képe. E borzalmas képek között sem hal ki lelkéből az a gyöngédség, mely oly megkapóvá tette első kötetének érzésben hazaszálló verseit : a szörnyű való leplezgetése a kedves előtt. De érzi, hogy a közelgő vég egyre nyugtalanítóbb kérdésekkel áll elé. Hogy fogadná hősi halála hírét kedvese? Képzelete kiszínezi a heroikus véghez méltó gyászt s gyöngéd, kedveskedő bókkal köszöni meg a kedvesnek még a sírból is. Mikor aztán sorsa szétzilálja ezt a képet, szinte szégyenkező érzés fogja el rabsága miatt s a kétség első rohama belegázol szívébe. Amint hite meginog, az emlékek helyét átveszik a képzelgések, melyek egészen csak kedvese alakja körül szövődnek. Míg a szenvedé-