Budapesti Szemle. 1916. 168. kötet, 479-480. szám
478. szám - UKRAJNA. – Gróf Vay Pétertől
UKRAJNA.1 I. A hanyatló nap ragyogó sugarai aranyzáport szórnak a hullámzó búzatengerre. Az érett kalászokat susogva himbálja az alkonyi szellő. A merre tekintek, rengő gabonatáblák terülnek el. Ameddig a szem lát, megszakítás nélkül, határtalanul síkság környéket; messze-messze, míg csak teljesen el nem vész a távlat ködébe és bele nem olvad az ég párás, hamvas, délibábos boltozatába. Azt hiszem, haza kerültem. Mintha csak a magyar alföldön volnék. Minden olyan ismerős és minden úgy megragad. A róna bája, a puszta varázsa teljes közvetlenséggel kap meg. Báj, varázs, amit megmagyarázni, elemezni nem lehet és csak az fogja fel és érzi át, aki az alföldön született. Ilyen az első kép. Ez az első benyomás Ukrajna mély, sejtelmes földjén. Csoda-e, ha megérkezésem pillanatától fogva otthon érzem magam? Ez első, barátságos benyomások napról-napra még fokozódnak. Minél jobban megismerem a vidéket, minél jobban beleélem magam a viszonyokba, annál jobban kedélyemhez szól a föld és népe egyaránt. A lankás, ingoványos völgy közepett a szőke Dnyeszter Ukrajna neve valószínűleg a latin Acheroniából ered. A rómaiak acheronensesnek nevezték a Dnyeper síkságán lakó népeket. A nemzeti irodalomban Nestor használja először e kifejezést. A British Museum és Európa híres könyvtáraiban a legkorábbi földabroszokon ottan találjuk az Ukrajna elnevezést. Levasseur de Beauplan Delineatio specialis et accurata Ucrainae cum suis palatinatibus ez. műve érdekes világot vett a XVII-ik század ismereteire. A későbbi eredetű Regni Poloniae et Ukrainae descriptio (1710), Ukrainae seu Cosarorum Terra (1720), s Amplissimae Ucrainae Regio, hogy többet ne említsünk, megannyi bizonyítéka, hogy az Ukrajna elnevezés épen olyan régi, mint amennyire általános volt.