Budapesti Szemle. 1919. 179. kötet, 511-513. szám

511. szám - AZ IRODALOM HALOTTAI - Berczik Árpád búcsúztatója. – Beöthy Zsolttól - Dóczy Lajos ravatalánál. – Kozma Andortól

inas, hogy a­mikor a nagy fény nagy sötétségbe vész, az elárvult játszi sugár is kihúny. Mostanában sokat, majdnem mindent elvesztettünk mi, a­kik ma téged is siratunk. És benned magadban is többet vesztettünk, mint csupán egy kiváló költőt, írót és jó barátot. Siratjuk benned azt a példaszerű, lelkes, igaz, hű magyart is, a ki nem származásánál, nem anyanyelvénél, hanem nemzetalkotó, szabadságosztó fajunk iránt érzett komoly szereteténél s rendületlen meggyőződésénél fogva lett és maradt mindhalálig magyar. A ki részére pedig nemcsak német anyanyelve, hanem tehetsége és magas külügyi hivatala is megnyitotta az utat egy világnemzet olvasóközönségéhez s a ki mégis, mindig csak a magyar nemzet és a magyar irodalom jó hírét vitte el az idegen nagy nemzethez, de a saját költői alkotásaival a magyarság szellemi kincstárát igyekezett gazdagítani. A Csók szeretetreméltó, elmés szerzőjét már közel félszázaddal ezelőtt fogadta szívébe a magyar közönség s ez a szerző a magyar­ság szívénél nagyobb, melegebb és kedvesebb otthonra sohasem vágyott. Eredeti költői műveit, melyek közt különösen néhány szatirikus verse a phantastikus elmésség s a pezsgő jókedv pompás mesterműve, mind magyarul és magyaroknak írta. Mint műfordító ő adta a magyarság elé Goethe Faustja első részének népszerűvé lett fordítását s még számos érdekes műfordítást Goethe és Schiller remekeiből. Viszont, mint német műfordító azon buzgott, hogy a németeket meggyőzze a magyar költészet genialitásáról és magas fejlettségéről. S nemcsak régi nagyjaink, mint Arany János és Madách, hanem időnként az újabb magyar költő nemzedék munkáinak ritka, szeretettel és művészi készséggel való németül tolmácsolásában is kedve telt. Hírlapírói és publicistikai működése szintén két nyel­ven folyt, de mind­ a két nyelven egyaránt mindig csak egy ügynek, a magyar nemzeti ügynek javára. Óh, Dóczy Lajos! te még nemes idők nemes alakja voltál. Mi becsületesen, naivul hittünk ama szép, nemes idők tartósságában s abban is, hogy hozzád hasonló nemes alakok fognak mind sűrűbben, szívvel-lélekkel hozzánk csatlakozni, hogy teljesen magukévá tegyék, a mint te tetted s mindhalálig rendületlenül magukénak vallják, a mint te vallottad az ősi, az emberséges, a rend és szabadság útjain haladó magyarság szent ügyét. Sok reményünk szegve, sok mindenben csalódtunk. De nem mindenkiben. Benned sem, Dóczy Lajos. Nem! Te benned nem csalódtunk soh­a. Légy érte áldott haló porodban s szeretett és meg­becsült halhatatlan emlékezeted!gen is! Isten veled! Kozma Andor.

Next