Budapesti Szemle. 1921. 185. kötet, 529-531. szám
529–530. szám - GYULAI PÁL ÉS JÓKAI MÓR. – Papp Ferencztől
GYULAI PÁL ÉS JÓKAI MÓR. Az a tüneményes fejlődés, mely költői irodalmunkban a múlt század közepe táján a lángelméknek és kiváló egyéniségeknek hosszú sorát hívta elő, valójában két irodalmi áramlatnak : a romantikának és realismusnak diadalát jelenti. Az egyik széttörte a classikus formákat, az ész uralmával szemben az érzelem és képzelet jogait követelte, merész sejtelmekhez jutott el s forradalmi reformokat hirdetve, a nép nyelvén szólt a milliókhoz. A másik nem annyira a régi formák hiányait kereste, inkább a valóság mélységeibe merült el, ott kutatta a költészet lényegét, s forradalmi szelleme a valószerű ábrázolás tanulmányozásában higgadt meg. Ez irodalmi törekvések, melyek egymást néha segítették, néha támadták, élő tényezőkké alakultak át Jókai Mór és Gyulai Pál egyéniségében, hogy az ellentét fényénél az irodalmi küzdelemnek minden elemét megvillantsák a XIX. század második felében. Mindketten ugyanannak a kornak gyermekei, sőt ugyanannak az évnek, 1825-nek szülöttei, de lelkük alkotására és szellemük irányára nézve teljesen különböznek egymástól. Jókai egyéniségét az alkotórészeknek szokatlan kapcsolatai teszik felötlővé. Kedélye változékony, mint a felhőgomoly, de vannak állandó és nagy érzelmei. Gondolatvilága mintha szabad tér volna, melyet a külföldi, főkép a franczia szellemi hatások akadálytalanul szelhetnek át, valójában azonban a régi magyar műveltség elemeit foglalja össze. Nőies félénkségét gyakran férfias merészség váltja föl. A forradalmi eszmékért s a népszabadságért alig lelkesült valaki szelídebb és hívőbb lélekkel, mint Jókai. Ismerősei, mint 1848 márczius 15-ikén, gyakran látták a népszerűség fényében tündökölni.