Budapesti Szemle. 1923. 193. kötet, 554-556. szám
556. szám - PETŐFI SZIMFÓNIA. – Költemény. – Kozma Andortól
S ez a szegenynek olozott Timderkiralyfi jar a nep kozott — fis mindenutt megall, ahol Az os magyar nep el s dalol. Es kedves minden hang neki, Boldog, ha visszazengheti. S hej, amit o zeng, az am az enek! Bodulnak attol ifjak es venek, A gazda, zseller, lany, menyecske, Eped, mosolyg, sir sziverepesve, Deli legenynek s szegeny legenynek Termete illeg, Kalapja billeg . . . «Korcsmarosne, aranyvirag, Ide a legjobbik borat!» Csikos, gulyas, juhasz, zsivany Hol konnyben azik, Hol hahotazik — «Huzd ra cigany! . . .» Ki-ki bokazik, Mar azt a notat mindenki tudja. Mindenki futja, mindenki rugja, Bele nyilal mar minden beti^arba. Diiborg a csarda, Mindenki jarja — S megeskuszik akarki raja, Hogy ez a nota a nep notaja. Dalos tünderkiralyfi aztan Nepenek a kincsreszt kiosztvan, Megint dalolva megy tovabb — S masutt szerez mas szep csodat. Es lagyan kelnek s ram lehetnek Mas, melyebb, gyonged hangzatok — S kimondhatatlan meghatott Szivemben visszhangokra lelnek.