Budapesti Szemle. 1924. 196. kötet, 564-566. szám
566. szám - ÉRTESÍTŐ - Új regények és novellák. – (Benes Klára: A fűszeres bolt. – Zilahy Lajos: Az ezüstszárnyú szélmalom. – Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény.) – r. r.-től
Zilahy Lajos kötetének érdekességét fokozza az a nagy, s mindenképen méltó siker, melyet az író új drámájával a Nemzeti Színházban aratott. Milyen novellista a Süt a nap szerzője? — ez a kérdés sok olvasót szerez könyvének. Zilahy novelláit természetesen nem lehet összemérni a drámájával — noha az is novellisztikusan van elgondolva — annál kevésbbé, mert a legtöbb csak életrevaló apróság, ügyes ötlet, bár nem afféle pointe-ba csattanó anekdota, hanem ellenkezőleg, ötletbe sűrített történet. Egyszer-másszor nemcsak vázlatosak, hanem elnagyoltak is vagy épen elsietettek, de rendszerint tetszetős formában adnak új költői anyagot. Van azonban egy-két olyan elbeszélése, amelyekből komoly hang csendül ki, s az író kedves nevető arca mögül kivillan a kisemberek szomorú sorsa iránt fogékony lélek. Ezek a legbecsesebbek, különösen az, amelyben azt kutatja, Mikor halt meg Kovács János? Egy jelentéktelen, semmi ember valamikor régen meghalt s az író igen ügyes technikával négy kis lapon elmondja nemcsak egész élettörténetét — azt a pár szürke eseményt, melyben részt juttatott neki a sors — hanem azt is, mint halványítja el fokozatosan az idő még az emlékét is. Az utolsó mozzanat — ekkor halt meg Kovács János — hogy 47 évvel halála után egy elhunyt nyugtájáról lemosta nevének utolsó betűjét az eső. Ebben a kis novellában meglebben valami a végesség fájdalmas érzéséből, ami az Ember tragédiája fáraójának a gúlára évenként lerakodó porréteg, az szegény Kovács Jánosnak a névaláírására hulló esőcsöppek. Csathó Kálmán regényét végül az teszi különösen érdekessé, hogy termékeny s már több sikerült művet alkotott írójának eddig legértékesebb műve. Maga a tárgy is sajátszerű. Csokonai szerencsétlen szerelmét beszéli el, egy olyan eseménysorozatot, amely a valóságban is tiszta költészet, sőt kész, szinte fölvonásokra oszló dráma ; sokan meg is próbálkoztak költői földolgozásával — de senkinek sem sikerült. Csathó megoldotta a problémát, látszólag egyszerűen adta a valóságot, nem tett hozzá semmit, nem vett el belőle semmit. Mi tehát a kulcsa a vállalkozás sikerének, mi teszi olyan értékessé ezt a regényes életrajzot? A felelet könnyű. Csathó az anyagon nem változtatott, de föltárta azt, amit az eseményekből nem ismerünk, hősei lelkét, s a múlt szegényes, töredékes adataiból gazdag, kifejlett, következetes jellemeket formált. Nagy történeti regényíróinkra emlékeztető művészettel harmonikus egységbe forrasztotta a históriától megőrzött valóságot és a képzelet teremtette vonásokat, s Csokonai szerelmi tragédiájának szereplői, akiket eddig csak mint neveket vagy legföljebb halvány képeket ismertünk, regényéből mint élő emberek lépnek elénk. Ez volt képzeletének egyik munkája. Másfelől színt