Budapesti Szemle. 1925. 199. kötet, 574-577. szám
577. szám - IRODALOM - 2. Arany János és Petőfi gyorsírása. – Gopcsa Lászlótól
A másik mozzanat, ami bánt engem, a költő világnézete. Ennek a világnézetnek három pillére a pacifizmus, az emberszeretet, a szegénység iránti rokonérzés. Nem tagadom, hogy értékes emberi eszményekből sarjadt ki ez a világnézet. De kérdem, szabad-e magyar embernek, s éppen felvidéki magyarnak, ma pacifistának lenni, eldobni magától a fegyvert, mikor a mi ellenségeink s az ő rabtartóik állig föl vannak fegyverkezve? S van e értelme szeretettel keblünkre ölelni ellenségeinket, mikor ők ruhájuk alatt rejtik a tőrt, hogy legyilkoljanak? Nem öngyilkosság-e az is, ez is? S az együttérzés a szegénységgel, a szociális érzék, valóban egyike a lélek legszebb emberi nyilvánulásainak — de szabad-e odáig fokozódnia, hogy a művelt — nem is gazdag! — osztályok megvetéséig fajuljon. A gonoszság, az aljas indulatok, az erotika hozzákapcsolása a műveltséghez , a «csőcselék», a «söpredék» fölmagasztalása , az emberi természet félreismerése, ábrándos rajongók vagy elfogult pártemberek megtévedése. Mindezek eredményeként bizonyos szociáldemokrata mellékzönge csendül ki Mécs László verseiből s ezt hiába kísérli meg vallásos áhítatával mérsékelni. Az ő ideálja, a vörös zászlón a fehér kereszt, nem kell nekünk, mert a magyarság a saját vérén vásárolta meg azt a tanulságot, hogy ez a két szimbólum, a kommunisták vörös zászlója s a kereszténység fehér keresztje, nem fér össze. Amaz a kereszténység, a nemzet, a közműveltség pusztulását jelenti s bennünket még a legszebb hegedűszóval, a legfönségesebb szimbólumokkal sem lehet a vöröseknek megszerezni! Eszméljen föl Mécs László és állítsa igazabb ügy szolgálatába eszményekért hevülő lelkét, Isten-adta költői tehetségét. r. r. Arany János és Petőfi gyorsírása. A Pesti Napló 1925. évi április 12. számában Szendrey Júlia levelesládájának kincseiből Arany Jánosnak Falusi mulatság c. ismeretlen költeményét a népről és a nép költőiről hű facsimilében közölte. Ugyanekkor a költemény után két sornyi gyorsírási szöveget is közölt szintén hű facsimilében, itt gyanítva azt, hogy Arany valami tréfás gratulatiót rajzolt meg gyorsírási jelekkel Szalontáról 1847 szeptember 7-én írt és Petőfi Sándorhoz házassága alkalmából Koltóra küldött ezen levelében. Ez a kétsoros gyorsírási szöveg feltűnő érdeklődést keltett a magyar gyorsírók körében. Nemcsak amiatt, mert ez a közlés felette érdekes adatokkal gyarapítja a magyar gyorsírás történelmét, hanem