Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám

579. szám - IRODALOM - Jókai. – (Zsigmond Ferenc: Jókai Mór élete és művei. – Dr. Gál János: Jókai Mór élete és írói jelleme. – Dr. Kristóf György: Jókai Mór élete és művei. – Jókai napjai Erdélyben.) – Kéky Lajostól

elemzését azonban nem végezte el. Ezt a feladatot s a Jókai megíté­lésében fölmerült ellentétek összeegyeztetését vállalta magára Zsig­mond Ferenc. Ha csak erre a feladatra szorítkozik, bizonyára elkerülte volna művének legnagyobb fogyatkozását. A könyvnek nevezetesen legszembeszökőbb gyöngéje az, hogy nem organikus alkotás. Részei nem sarjadnak egymásból s nem kap­csolódnak egymáshoz. Három, teljesen széteső részre oszlik: az első Jókai vázlatos életrajzát nyújtja, a második írói pályájának képét rajzolja meg, a harmadik éssayszerű rövidebb áttekintéseket nyújt világnézetéről s költői motivatiójáról, regény hőseiről, humoráról, elő­adó művészetéről s végül a vele foglalkozó kritikáról. Nem Zsigmond Ferenc szerkesztő-képességének hiánya, hanem az ünnepi alkalom siettető közbejötte volt ennek az oka. Az ő terve nyilvánvalóan az volt, hogy Jókai írói pályájának részletes fejlődés­történetét írja meg, amint ezt folyóiratokban e mű részletesül meg­jelent nagyobb tanulmányai mutatják, s ebből a fejlődésrajzból vilá­gosodtak volna aztán ki az író képének legfontosabb vonásai, regény­író művészetének legsajátosabb tulajdonságai is. Olyan arányok mel­lett, ahogy kezdte, még bizonyára csak hosszú évek munkájával fejez­hette volna be művét. Közbejött azonban a százados forduló, melyen az áldozók közül visszás lett volna elmaradnia annak, aki élete fő­munkáját Jókai cultusának szentelte. Sietve tetőt húzott hát a nagy arányokban megkezdett épületre ; írt eléje egy rövid életrajzot, a fejlődéstörténet további folyamát elnagyolta s mivel ebből a vázlatos fejlődésrajzból Jókai költészetének jellemző vonásai nem derülnek ki, ezek közül a leglényegesebbekre néhány összefoglaló cikkben ter­jeszkedett ki. Ez azonban nemcsak szerkezetét teszi szétesővé, hanem arány­talanságokat is von maga után. A fejlődésrajz Jókai uralomra jutá­sáig, 1854-ig nagyon részletes, gondosan, apróbb munkáira is kiter­jeszkedően elemző, innen kezdve elnagyolt ; amint a szerző maga is bevallja, Jókai roppant termékenységű költészetének félszázadnyi területét csak madártávlatból mutatja meg. Ezt belső, tárgyából következő okkal is indokolja a szerző , azzal, hogy Jókai 1854-ig te­hetségének úgyszólván minden lényeges jellemvonását bemutatja s élete további folyamán költői sorsának fejlődésére nem annyira az ő tehetségének változásában lelünk magyarázatot, mint inkább a reá figyelő két nemzedéknek gondolat- és érzésvilágában. A világ fejlődését addig mutatja be, míg szárba és virágba szökken, azután már csak a légköri viszonyok érdeklik. Természetesen így módszere is megváltozik ; eddig aesthetikai volt az, most inkább történetivé lesz.

Next