Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
579. szám - IRODALOM - Jókai. – (Zsigmond Ferenc: Jókai Mór élete és művei. – Dr. Gál János: Jókai Mór élete és írói jelleme. – Dr. Kristóf György: Jókai Mór élete és művei. – Jókai napjai Erdélyben.) – Kéky Lajostól
elemzését azonban nem végezte el. Ezt a feladatot s a Jókai megítélésében fölmerült ellentétek összeegyeztetését vállalta magára Zsigmond Ferenc. Ha csak erre a feladatra szorítkozik, bizonyára elkerülte volna művének legnagyobb fogyatkozását. A könyvnek nevezetesen legszembeszökőbb gyöngéje az, hogy nem organikus alkotás. Részei nem sarjadnak egymásból s nem kapcsolódnak egymáshoz. Három, teljesen széteső részre oszlik: az első Jókai vázlatos életrajzát nyújtja, a második írói pályájának képét rajzolja meg, a harmadik éssayszerű rövidebb áttekintéseket nyújt világnézetéről s költői motivatiójáról, regény hőseiről, humoráról, előadó művészetéről s végül a vele foglalkozó kritikáról. Nem Zsigmond Ferenc szerkesztő-képességének hiánya, hanem az ünnepi alkalom siettető közbejötte volt ennek az oka. Az ő terve nyilvánvalóan az volt, hogy Jókai írói pályájának részletes fejlődéstörténetét írja meg, amint ezt folyóiratokban e mű részletesül megjelent nagyobb tanulmányai mutatják, s ebből a fejlődésrajzból világosodtak volna aztán ki az író képének legfontosabb vonásai, regényíró művészetének legsajátosabb tulajdonságai is. Olyan arányok mellett, ahogy kezdte, még bizonyára csak hosszú évek munkájával fejezhette volna be művét. Közbejött azonban a százados forduló, melyen az áldozók közül visszás lett volna elmaradnia annak, aki élete főmunkáját Jókai cultusának szentelte. Sietve tetőt húzott hát a nagy arányokban megkezdett épületre ; írt eléje egy rövid életrajzot, a fejlődéstörténet további folyamát elnagyolta s mivel ebből a vázlatos fejlődésrajzból Jókai költészetének jellemző vonásai nem derülnek ki, ezek közül a leglényegesebbekre néhány összefoglaló cikkben terjeszkedett ki. Ez azonban nemcsak szerkezetét teszi szétesővé, hanem aránytalanságokat is von maga után. A fejlődésrajz Jókai uralomra jutásáig, 1854-ig nagyon részletes, gondosan, apróbb munkáira is kiterjeszkedően elemző, innen kezdve elnagyolt ; amint a szerző maga is bevallja, Jókai roppant termékenységű költészetének félszázadnyi területét csak madártávlatból mutatja meg. Ezt belső, tárgyából következő okkal is indokolja a szerző , azzal, hogy Jókai 1854-ig tehetségének úgyszólván minden lényeges jellemvonását bemutatja s élete további folyamán költői sorsának fejlődésére nem annyira az ő tehetségének változásában lelünk magyarázatot, mint inkább a reá figyelő két nemzedéknek gondolat- és érzésvilágában. A világ fejlődését addig mutatja be, míg szárba és virágba szökken, azután már csak a légköri viszonyok érdeklik. Természetesen így módszere is megváltozik ; eddig aesthetikai volt az, most inkább történetivé lesz.