Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám
597. szám - IRODALOM - 3. Sándor Lipót főherceg nádorsága. — (Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg-nádor iratai. 1790—1795.) — Hajnal Istvántól
ban nehéz összefoglalni. Belső megértése minden erőnek, mely a köz életében mozdít vagy megállít, úgy szerkezeti, mint lelki elemeiben; egymásra való folytonos hatásuk átérzése. Bonyolult munka, mely végeredményben még többet ad, mint történelmi tanulságokat. Teljes és valóságos élmény hatását kelti. Az öt év történetében egy nemzet élete duzzad. Szerencsés alapgondolata a műnek az a következetesen keresztülvitt elv, hogy a kormányzat leírásánál eleven összefoglalását kell adni mindannak, amit kormányozni kellett. Nagy munkát és erős összefoglaló érzéket kíván, de egyedül vezet célhoz. Magyarország állapota II. József halála és reformjainak bukása után, belül mozgalmas elégedetlenséggel, kívül a francia forradalom európai veszélyével. Ez a fejezet finom mű, de talán itt mérsékli magát leginkább a szerző. Bár maga is megmondja, hogy feladatára úgy készült, mintha Magyarország történetét kellett volna megírnia e korban, mégis tartózkodik attól, hogy új eredményeit nyomatékosan hangsúlyozza. A nagyközönség előtt újszerűen fog hatni a II. József halála után következett nemzeti visszahatás leírása. Nem gyűlölete volt az minden újnak, hanem újító szellem, a rendi szervezet keretein belül. Ezután a főherceg-nádor ifjú egyénisége a központ, amelyen át az elbeszélés összes szálai vonulnak. 18 éve ellenére is meglepő önállóságot, ítélőképességet és akaraterőt mutat a főherceg. Apjával, a császár-királlyal szemben is, II. Lipótot új megvilágításban látjuk magunk előtt. Az okosan engedékeny, felvilágosodott uralkodó helyett, akinek a történelmi irodalom eddig elképzelte, igazi kicsiny olasz fejedelmet, gyanakvót, eszközökben nem válogatót. Mályusz kimutatja az eddigi téves felfogás forrását, egyoldalú értékelésében annak a körülménynek, hogy az irodalom elnyomását Lipót korában nem tartották még elsőrendű feladatnak. Az új megvilágítás a legfőbb bécsi kormányzat pontról-pontra végbevitt aktaszerű vizsgálatának eredménye, legapróbb részletekig menő kritikával. A főherceg-nádor alkotni akar. Ez ifjú tett vágynak leírása talán legszebb része Mályusz könyvének.Tiszta, üdítő, felemelő. A tényekkel, bizonyítékokkal folytonos kapcsolatot tartván, mesteri módon tudja a valóságos tény hatását kelteni a lelkiek finom rajzában is. Az ifjú főherceget nem heveskedő érvényesülni vágyás vezeti, hanem lelkiismeretes tettvágy. Nehéz munka között ismeri meg magyar munkatársait, megismeri és megérti a nemzet életét. Tényleges vezetője lesz a reformok rendszerét előkészítő bizottságnak. Oly reformok, amelyek nem pusztító harcot jelentenek, hanem amelyekbena Régi és az Íj termékeny együttműködést keresi. Ritkán olvashatni oly mérsékelt szak