Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám

597. szám - IRODALOM - 3. Sándor Lipót főherceg nádorsága. — (Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg-nádor iratai. 1790—1795.) — Hajnal Istvántól

vakkal dolgozó és mégis oly elevenen ható leírást politikai munkála­tokról, mint ahogyan Mályusz a főherceg vezetése alatt álló bizottság munkás hónapjait jellemzi. A valódi alkotás tisztult gyönyörűsége, mely félretesz minden önző érdeket és tetszetős elméletet egy­aránt. Nincs semmi hátsó gondolat, semmi külön célzat ; a nagy­közönség, a testületek felszólalásait is szívesen veszik fontolóra. Mun­kájuk iránt általános is a bizalom, bár küzdeni kell a «gyökeres régi jussokat­­ féltő maradiakkal és a gúnyolódva kicsinylő radikálisokkal. A nádor rajong a munkáért. Élete végéig boldognak fogja vallani ma­gát, ha megvalósul, a­mire törekszik. Apja közben meghalt és I. Ferenc, a nádor bátyja, sokkal több megértéssel és nagyobb bizalommal kísérte öccse tevékenységét. Fe­renc jellemzésében is újat nyújt Mályusz. Nem az a született maradi­ság és gyanú, mint ahogyan őt a későbbi történetírás felfogta. Az első években, mint Mályusz ismét részletekbe menően kimutatta, teljesen öccsére bízta magát, Magyarország kormányzásában, sokszor ellen­tétben bécsi tanácsadóival is. Ezt a szép összhangot zavarta meg Martinovics összesküvése. A nimbuszt Martinovics alakján már Fraknói műve is megtépázta. Mályusz kutatásai pokoli alaknak mutatják be ezt az embert. Mű­veltsége, szelleme, ügyessége csak fantasztikus becsvágyának szolgá­latában állott. Egyik alacsonyan törtető tagja volt Lipót titkos kém­rendszerének. Ferenc elutasította őt, több társával együtt, így állott át a másik szélsőséghez. Nem menti őt az sem, hogy elvakult elméleti ábrándozó lett volna. Mályusz bizonyítása kétségtelenné teszi azt, hogy Martinovics általános felfordulást akart, a társadalmi osztályok kölcsönös felhasználását egymás ellen. Ugyanazt kereste ebben, amit előbb besúgó szolgálataival. Akkor, az udvar fényével háta mögött, kiismerhetlen, kiszámíthatlan hatalom akart lenni. Most misztikus vezére egy mindent elborító áradatnak. Szinte kár, hogy e jellem megrajzolásánál nem használja a szerző még nagyobb mértékben a drámai hatás eszközeit. A történelmi ta­nulság nagy. El kell gondolnunk, milyen hatással volt a következő két nemzedékre Martinovics alakjának hamisan idealizált képe. Kossuth még öregkorában is fájdalmas kétségbeeséssel védekezett a csalódás ellen, mit Fraknóinak Martinovicsról szóló műve okozott. Pedig Kossuth még nem látta egész teljében ez ember szereplésének következményeit. Mályusz műve leírja azokat. Az összeesküvés fel­fedezése megdöbbentett mindenkit, a fiatal nádort elsősorban. Növelte a bajt, hogy e fantasztikus ember börtönében óriási arányokat hazu­dott összeesküvésének. Részint életmentés céljából, részint sírig tartó

Next