Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám
598. szám - EGY MAGYAR HERCEG IFJÚKORA NAPOLEON IDEJÉN. (II.) Hajnal Istvántól
szárnő szívből gyűlölte Napóleont. Pál anyja, egy szókimondó pillanatában, tán épp e ponton találkozott vele. Levelezésük azonban gondosan kerülte a politikát ; Metternich egy ízben elfogatta és a császár elé vitte a császárnő konspiráló leveleit. Amikor tehát Metternich ellen zúgolódik a hercegnő, egyúttal a császárnő bizalmasa is beszél belőle. Pál hercegnek van mit hallania főnökéről anyja leveleiben. Nincs példa arra, hogy egy birodalom első minisztere valaha is ilyen szerepet játszott volna egy idegen udvarnál. Metternichről úgy beszélnek, mint Napóleon kitartott kedveséről. Szerelmi botrányai nevetségessé tették őt az egész világ előtt. Mondják, hogy az excellenciás úr órákig táncolja Párizsban a legtombolóbb táncokat. Bécsben dühöng mindenki, nem lehet felelni botrányos jelenetekről, ha megérkezik. Metternich hazatérte után folytatja a hercegnő kifakadásait. () szerette előbb mint jóbarátot, de ilyen jellem nem erre a helyre való. Könnyelműsége, nemtörődömsége a frivolitásig megy. Képzelgő önszeretete hihetetlen. Elutazása előtt fennen hirdette, hogy távolléte rövid lesz, és úgy viselkedett, mint aki a zsebében hordja már Napóleont. Mikor aztán Párizsban látta, hogy mit sem ér el és hogy szerepe a közvélemény előtt utálatossá vált, szórakozások között tolta egyre messzebb a visszatérés kellemetlen pillanatát. A császár mindig védte őt itthon : «Er wird schon etwas mitbringen.» Most ő is hallgatag és szomorú. A házasság, mellyel Metternich becsületünket feláldozta, még becstelenebb igát hozott. Két év óta francia birtok vagyunk, császárunk nyugdíjazva. Metternich érkeztére, rossz bók, még a börze papírjai is estek. Mindenki megveti őt, elkeseredést, kétségbeesést talál itt a társadalom minden rétegében. Látnivaló tehát, hogy Metternich Párizsban valóban merészen vitte keresztül legközelebbi programmját. Igaza volt, Napóleon gyanúját meglehetősen el tudta altatni. S az ellenkező oldalra is úgy tudott hatni, hogy mégsem tartották Ausztriát Napóleon odaadó szövetségesének. Sikerült közben kissé elősegítenie a cár és Napóleon között fejlődő ellentéteket is. Magasabbrendű kitartást tudott mutatni hazatérte után is. Fölényesen mozgott az ellene zúduló vádak között. Hite törekvéseinek sikerében mindig szinte a könnyelműségig biztos volt. Pál herceg egyben-másban talán elítélhette főnökét, de hát az idők megalkuvást követeltek, és Metternich megalkuvásánál reményteljesebbet találni nem lehetett.