Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám

598. szám - IRODALOM - 3. Zilahy Lajos új regénye. — (Zilahy Lajos: A két fogoly.) — Kéky Lajostól

hez Miett élete, a második azt elemezgeti, hogyan tördelőzik le egy­egy darab ebből a Péterhez kapcsolódott életből. A férjet tragikus váratlansággal szakítja el az asszonykától a világháború s ennek mindjárt az elején fogságba esik. De fogoly Miett is. A kettejük fog­sága közt levő különbséget így magyarázza meg neki udvarlója : «Maga épp olyan fogoly, mint a férje . . . Én nem tudom, melyikük fogsága súlyosabb. Őt barakba zárták, szuronnyal őrzik. Ezek mind külső, idegen erők. De magának a saját erejéből kell megépí­teni önmaga körül e barakot és önmagából kell a szuronyokat ön­maga ellen előteremteni. Ott eltompult az élet és minden elálmoso­dott. Valami barbár közönybe és semmiségbe merülnek el a napok, de maga itt él ebben a gyönyörű részeg városban, itt, ahol a kövek is muzsikálnak, ahol az élet láza áttör a falakon és minden, amit maga körül lát, izgatja, ingerli és felcsigázza . . .» Az asszony, kit sóvár vérrel és felgyújtott fantáziával hagyott itthon a férj, éjszakákat sír át és vergődik, várja és kívánja a férjet s nélküle elviselhetetlenül üres az élete. A társtalanság érzése felőrli lelkének minden erejét s három esztendő csóktalan elmultával egyre inkább hatalmába keríti szívét az eliramló élet fájdalma s végül is odaadja magát egyik lovagjának. Önvádja minden hazug ürügyet felsorakoztat önmagának igazolására s végül is annak hangoztatásá­hoz jut el, hogy «az asszony teste arra való, hogy odaajándékozza a férfinak. Csak a pillanat és a mozdulat a fontos, amellyel odanyújtja­, így a két főalak lelki élete az első részben megnyilatkozott valójuk­kal ellentétes irányba fordult : a tartózkodó Miett egyre inkább csak testének követelődző szavára hallgat ; az érzéki Péterben tisztára csak lelki vonzalommá nemesedik az élet s a nő iránt érzett szomjúság, melyet egy tobolszki orosz leány ébreszt benne. Az író rokonszenve leplezetlenül Mietz pártján van. Pétert egyre fogyatkozó érdeklő­déssel nézi ő is, inkább a fogolyéletet festegeti s ebben a képben egyre szürkébb és jelentéktelenebb figurává lesz Péter. A befejezés enyhe megalkuvással elkerüli a hitvestársak közt való leszámolást s Jókaira emlékeztető fogással félig-meddig bizonytalanságban hagy a hős sorsa felől. A vég erkölcsi tekintetben nem mondható megnyugtatónak. Aki megcsalta rabságban sínylődő párját, az minden földi jónak boldog részesévé válik ; aki pedig hű maradt esküjéhez, az Szibériában tengeti le életét. Miett második szerelme semmivel sem fakad neme­sebb talajból, mint az első . Golgonszky is csak annyival különb Péter­nél, hogy kéznél van. Ezt a szerelmet maga Golgonszky jellemzi legtalálóbban viszonyuk kezdetén: «Megrabolni valakit, aki nem tud védekezni, becstelenség)).

Next